A kezdetek

Első komplett távcsövemet családomtól a 30. születésnapomra kaptam. 2010. évet írtunk akkor, február eleje volt. A komplett távcső egy newton-reflektort (130/900), és egy hozzá tartozó eq-2 mechanikát jelentett. Totális meglepetés volt ez akkor számomra, szerencsére feleségem emlékezett még a pár évvel ezelőttre, mikor böngésztem csillagászati távcsöveket, és az áruk alapján rögtön mondtam is le róluk. Idő közben megjelentek sztenderd termékek a piacon, azt hiszem az amatőrcsillagászat is népszerűbbé, elérhetőbbé vált, így igaz kisebb vagyonért, de elérhető áron kínálták már az efféle jobb szetteket. Mikor a futárszolgálat megérkezett a csomaggal, állítólag már érezte feleségem, hogy akkor ő ennek a dimenzióját most jól elnézte, aznap délután riadt arccal kérdezte, hogy nem-e kedvem lenne megkapni kicsit előbb az ajándékomat. Hogyne lett volna… Rámutatott a szekrényre, hogy abban kell nézelődni, de Ő nem tudja kivenni :))) A dobozra nézve egyből leesett; hoppáááá!! ; ez egy távcső lesz! Ami nekem természetes volt, neki nem annyira, valami olyasmit várt, ami az asztalon elfér, és nem a futárral ketten cipelik be. Eljött ezen a napon is az este… Ugyan az ekvatoriális mechanikát nagyon nem jól használtam (valahogy AZ-szerűen), de ettől függetlenül nagyon izgalmas élmény volt az első távcsöves észlelés. Mindenhol a rengeteg csillag, bárhová is néztem vele, az udvarból üresnek látszó helyeken hatalmas csillagmezők… Le is esett reál agyamban, hogy akkor ez miért is van így. Az Orion csillagképről még ekkor a nevét is csak sejtettem, de mindig is tetszett, tényleg "emberformájú volt". Arrafelé is kalandoztam, bele is botlottam az Orion-ködbe gyorsan, az állam meg koppant a földön. "Húúú, ez egy köd lehet biztosan, nos akkor majd még máskor keresek másfelé is, de most megfagytam…"

Jöttek-mentek az éjszakák, az Orion-köd sztenderd lett, minden alkalommal meg kellett nézni. A csomagban volt a "Csillagatlasz kistávcsövekhez" (Vizy Péter) alapmű is, elkezdtem ez alapján szisztematikusabban végezni az észleléseket. Zavart nagyon hogy sokszor a biztosnak vélt helyen nem láttam az áhított ködöt vagy galaxist, de akkor még nem igazán ismertem a "fényesség pontos definícióját".

Elvégre műszaki vénám van, egyre bonyolultabb terveket kezdtem szövögetni az optikák és a mechanikák terén. Jött ezután goto mechanika (eq-5), nagyobb távcső (150/750), webkamera (vezetés céljából), Lacerta MGEN standalone guider, SW korrektor, és egy Canon EOS 1000D. Egy DSLR fényképezőgép… Itt vége volt a tiszta és épeszű világnak, rákerült a távcsőre, és máris vírusként terjengett rajtam az asztrofotózás élménye. Ezzel párhuzamosan persze sokat olvastam a téma kapcsán, elsősorban a fórumokon. Pontosan tudtam, hogy ha törik, ha szakad, de mindenképp abból a Canon 1000D-ből asztrokamerát kell csinálnom. Ehhez meg kell szabadulni a benne lévő, szenzor előtti szűrőktől, és ahogyan írták és szokás volt, egy UV/IR blokkszűrőt kell ezek helyére tenni. Remegő kézzel szedtem szét a gépet – csak úgy lazán hazavágni elég drága mulatság lenne – raktam sorba a csavarjait, gyűltek és gyűltek az alkatrészek sorban. Párhuzamosan kockázgatva egy videó futott, melyben egy távoli kolléga éppen azt mutatta be, hogy ő hogyan bánik el egy kamerával… Megvan a szenzor, üveg kiszed avagy kitör, és máris mehet a helyére a Baader UV/IR blokkszűrője. összerakva a kamerát, csodálkoztam hogy működik még.

Ezen kezdetek óta folyamatosan fejlesztem az eszközparkot, nem törekszem rá, de elég sok saját ötlettel és merész átépítésekkel tűzdelve eljutottam nemrégen arra a technikai szintre, amit sok-sok éven vagy évtizeden keresztül használhatok.

Irányultságomat kezdetben az a fránya átmérőmánia vezette nagyobb és nagyobb optikák felé, nem olyan régen viszont felfedeztem az egyszerű objektívekben rejlő lehetőségeket is.

A technikai fejlődésem mellett "agyban" is feljesztések, korszakok nyíltak és zárultak le. Sokféle indíttatásból lehet amatőrként az éjszakai égbolt, a bennünket körülvevő makró-világ részeit szemünkkel avagy fényképezőgépeinkkel észlelni. Nem írom ide, hogy jelenleg hová tudnám ezt a gyönyörű hobbit sorolni, nem írom le, hogy miért is csinálom ezt, mert biztos vagyok benne, hogy holnap már ez nem lenne teljesen igaz. Jön egy újabb csillagköd-fotó, belenézek a monitoron keresztül, és már lehet, hogy ettől arrébb mennek azok a gondolatok, melyeket az asztrofotózásról, avagy a kozmoszról jelenleg gondolok………………..

Azt, hogy pontosan mit szeretek ebben a hobbiban, leginkább két szó fejezi ki: izgalom és alkotás. Alapvető műszaki felindultságomat pedig tökéletesen kiélem ebben a hobbiban (vagy legalábbis jó részét). Amióta csak az első optika a kezeim közé került, túl hosszú időt semmi nem töltött el átalakítások nélkül. A felhalmozott tapasztalat – ha szabad így fogalmazni – alapján úgy érzem, és az eredményekből úgy látom, hogy egyre inkább haladok a minél egyszerűbb, gondozásmentesebb, és precíz optikai megoldások, egyre mélyebb fotók felé. Az éjszakai ég alatti "munka" is gyönyörködtet, a fáradtság csak másnap érkezik meg. A képfeldolgozást egyre inkább tolom el affelé, hogy ne kelljen a szememre hagyatkozni, minél egzaktabb metódusokkal tudjak haladni a végcél, a kész kép felé. Persze egy kép soha nincs kész, az alapanyag soha nem tökéletesen elég hozzá, de egyszer régen egy bölcs ember mondása volt: "minden munkának egyszer egy szinten végét kell adni". Azt szoktuk mondani – tapasztani is – hogy az okkulár a távcsövünk fele. Ezt asztrofotózásra vonatkozóan úgy tapasztalom, hogy a szoftveres feldolgozás, az utómunka a végeredmény legalább kétharmada, ezért elsősorban én erre helyezek hangsúlyt. Mindegy hogy egy kis objektívvel, vagy nagy ágyúval, webkamerával vagy milliós ccd-vel készítjük az alapanyagot, a jó eredményhez az vezet – és teszi élvezhetővé saját és mások számára – ha az adott eszköztől elvárható ponton véget szakítunk az utómunkának. Nagyon-nagyon sokára jöttem erre rá és fogadtam ezt el. Elég nehéz "a képben hagyni" egy sejlő fodrot, egy halvány galaxis kart, de ha erre vágyom, akkor mostmár tudom, hogy ezt nem szoftverekkel kell "kirajzolni", hanem sokkal hosszabb expozícióval, avagy célszűrőkkel kell megtenni. Ha valaki átlapozza a galéria képeket, nagyon remélem hogy ez a leírt tendencia látható a képeken….