Az észlelőhely bemutatása

Azon szerencsés asztrofotósok közé tartozom, akik kertes ház udvarán tudnak észlelni. így adott egyfajta kényelem, problémát viszont a városi fényszennyezési források jelentenek. Ezen források hatásai az égminőségre mind a közvetlen közelben, mind a légkör magasabb rétegeiben hatnak. A kertemtől kb. 200 méterre egy komplett lakótelep világít, körülöttem közvilágítás. Még annyi szerencsém van, hogy az észlelőhelyekre azért közvetlenül nem ragyog be egyetlen utcai lámpa sem, köszönhetően a környező tereptárgyaknak, fáknak.

Lakhelyem Kiskunfélegyháza, nagyságrendben 30 ezer lakos városa. észlelőhelyem a fényszennyezés térképen a nyillal jelölt fénypont. Nem szabad sokáig nézni ezt a térképet, még a végén az amatőr asztrofotós egyre-egyre vágyni kezd a térkép sötéttel jelölt pontjaira.

Szoktam mondani viccesen; jóideig nem fogok városon kívüli égen fotózni, még a végén elmenne a kedvem túl gyorsan az otthoni kényelemtől… Felszereléseim már csak tömegüknél fogva sem túl ideálisak a kitelepülésre, az energiaellátásról már nem is beszélve. Nagyon tisztelem azokat az amatőrtársakat, akik időt, fáradatságot, és magukat sem kímélve minden egyes észeleléshez kénytelenek elvonulni a kiesebb területekre, a nagyvárosoktól, vagy éppen Budapesttől távol. Komoly kitartásra vall egy-egy fotót végigvárni például egy -10 °C-os téli vacogó fagyban, de mindez szinte semmivel nem lehet kényelmesebb 0 °C-ban sem.

Mindemellett – és komolyan – azt gondolom a fényszenny kontra kitelepülés dologról, hogy ha majd eljön az idő a városomban, amikor már a fényesebb objektumoknál is kompromisszumos lesz az eredmény, majd akkor veszem csak fontolóra, hogy a csillagdáimat és eszközeimet költöztetnem vagy eladnom, cserélnem kell a kitelepülés, avagy robottávcső megoldás miatt. Eddig a pontig viszont úgy gondolom még nagyon sok évet fogok fotózni a kertemből. Mondom ezt amiatt, mert szerencsére van lehetőségem meggyőződni és végigpróbálgatni igen sokféle módszert és eszközt, melyekkel a "városi hatásokat" jól le lehet kezelni. Kialakult egyfajta minimál konfig erről a gyakorlatom alapján, így legyen az kitobjektív avagy egy nagy tükrös távcső, minden körülöttem lévő optikai elemmel még tudok értékelhető asztrofotót csinálni. Nem aggódom már csak amiatt sem, hogy látva az elérhető határfényességet, igen halvány dolgokat is meg tudok figyelni a fotókon keresztül.

Egy kis történeti áttekintés:

Már az első konfigurációk összeállításánál rájöttem, hogy egy célom lehet – szem előtt tartva a városi fotózást – , minél inkább kompakttá tenni az eszközöket, és technikai eszközökkel védekezni a város fényszennye ellen.

A kompakt eszközök alatt azt értem, hogy egy adott mechanikán lehetőség szerint fixen már előre ott legyen minden felkötegelve, csak annyi legyen a feladat, hogy kicipelem a kertbe. Hosszabb időn keresztül minden alkalommal szépen eldobozoltam minden lógó kütyüt amit a távcsőre kellett aggatnom a fotózás közben. Egyszer csak azon a fajta lustaságon kaptam magam, hogy egy fél éjszaka miatt inkább képes vagyok nem észlelni, de nincs kedvem a pakoláshoz már sötétben.

Nem akartam az asztrofotó-lustaságommal különösebben szembe szállni, értelmetlen Ekkor alakultak ki a különféle "zsákoló-kocsis" megoldások, két vagy több keréken gurítható, vagy éppenkiskocsival emelgethető egyben-konfigok. Mivel az idő telt, és átmérő mánia is felütötte a fejét, ezért egyre nehezebbé vált minden konfiguráció. Csak azért írom így hogy "minden konfig", mivel azt hiszem már az első évben legalább két távcsővel fotóztam egyszerre. Ennek nem valamiféle publikálási kényszer volt az oka, hanem a saját kíváncsiságom hajtotta halmozási kényszer… Mivel már kezdőként beláttam, hogy elég kevés a teljesen tiszta éjszakák száma, és ettől még kevesebb az újholdas éjszakák száma, így az aktív eszközök számát kell ahhoz növelni, hogy folyamatosan kielégítsem "univerzum-kíváncsiságomat". A zsákoló-kocsi megoldások után egy hatalmas ugrás volt az első csillagdám megépítése, és használatba vétele. Egy meglévő melléképületből alakítottam ki az elsőt, átépítve annak a helyiségnek a tetőszerkezetét. A második csillagdám pedig egy általam épített dupla garázs hátsó szegletének "kispadlásából nőtt ki". Soha nincsenek ezek a melléképületek biztonságban, egyre többször jut eszembe, hogy lehetne egy harmadik eltolható tető is…

Másik célom – mint fentebb írtam is – a technikai eszközök felkutatása és rendszerbe álíltása, azon eszközöké és metódusoké, melyekkel a leginkább ellensúlyozható a városi fényszenny erodáló tulajdonsága. Sok összetevős ez technikai oldalról, órákig lehetne beszélni róla. Városi körülményeknél elsősorban a megfelelő szűrők alkalmazása elengedhetetlen, az alkalmazott kamerák és egyéb egységek már inkább csak azért tökéletesítgethetők, hogy ezt a szűrőzést minél inkább jobb hatásfokkal tudjuk kihasználni. A lényeg, egyre mélyebb határfényességet elérni. Fentebb azt is említettem, hogy célom a kevés felhőmentes éjszakák adta korlátokat ellensúlyozni, ez egyrészt az optikák számával növelhető, de nagyságrendben azzal is, ha a holdfény hatását speciális szűrőkkel megpróbáljuk minimalizálni. Erre alkalmas a keskenysávú szűrőkkel végzett észlelés, fotózás, ugyanaz igaz itt is, a képalkotó eszközt leginkább azért kell optimalizálni – kellenek mono szenzorok – hogy a lehető legjobb hatásfokkal használjuk ki a keskeny sávon áteresztő szűrőket, a legtöbb rajtuk áthaladó fotont tudjuk gyűjteni. A keskenysávú fotózás alkalmas a legnagyobb városok fénybúrája alól is fotós észlelésre, viszont az ún. HST paletta, vagy ennek különféle módozatai sajnos soha nem fogják azt a színvilágot visszaadni, amit megszokhattunk az RGB képeknél. Az RGB képeknél itt arra gondolok, hogy a nappali fotózáshoz használt, a földi fotózásban a valóságot megörökítendő színvilágot kapjuk vissza. Keskenysáv szűrős képekkel ugyan valami egészen hasonló színvilágot is össze lehet állítani mint amit látunk az RGB képeken, ámbár ez sajnos csak digitális konyha kérdése. Másik probléma a keskenysávú fotózással, reflexiós objektumok (pl. az összes galaxis, halmaz, reflexiós ködök, porködök, stb) nem örökíthetőek meg vele. Míg pár évvel ezelőtt a HST képek nagy szerelmesei voltam, manapság már amikor csak lehet, inkább az RGB-fotózást részesítem előnyben. Ez persze biztosan fog változni, de jelenleg a galaxisok fotózása köt le leginkább.