Távcső átalakítások

Egyre jobb minőségű "távol-keleti" távcsövekhez juthatunk hozzá. Ebben a cikkben próbálok azoknak egy kis segítséget adni, akik kellő erőt éreznek magukban, hogy a gyári távcsövüket kissé megbízhatóbbá tegyék. Emellett az ég alatti munkához pár hasznos kiegészítőt is bemutatok. Sok-sok apróság átalakításával elérhetjük azt, hogy az ég alatti bevetés során a távcsövünk rendre a maximumát mutatja, a lehető legkevesebb optikai defekt mellett, a zavaró körülmények egyre kisebb mértékben befolyásolják az eredményt. Aki már asztrofotósként olvassa a cikket, ezeket szerintem mind ismerni fogja.

Mert egyre jobb távcső mechanikai megoldások felé törekszünk… A mondat végére három pontot tettem, érdemes egy pár gondolat erejéig itt már meg is állni. Senki egy percig se gondolja azt, hogy a jó asztrofotóhoz mindenképp  egy szuper-tuning távcső kell. Vannak alap optikai elvárások, de ezeket például egy méltán népszerű 150/750 SkyWatcher távcső is teljesíti. SkyWatcher newton rendszerű termékek között talán én ezt mondanám belépő szintnek, lehet tévedek. Ennél a csőnél már a mechanikai elemek kellően jók, nem a fogasléces kuhizatos verziót kapjuk. Tükrös rendszer, mentes sokféle abberációtól, ha a teljes látómezőben kerek alakú csillagokat akarunk látni, elég egy kómakorrektort beszereznünk. A kómahibát sem feltétlen egyből hiper-minőségű korrektorral kell csökkenteni, a kamera pedig lehet egy manapság pár tízezres kiszolgált DSLR kamera is. Egy ilyen 150-es newton a kiegészítőivel bosszúság mentesen használható egy EQ5 (a goto azért kényelmes) mechanikán. Ha mélyre akarunk fotózni, több perces expókat szeretnénk, akkor sem feltétlenül a nem olcsó, népszerű Mgen autoguider kell egyből, lehet "webkamerával" is vezetni. A lencsés távcsöveknél asztrofotózásra a belépő szint talán az ED apokromátoknál kezdődik. Egy SkyWatcher 80/600-as ED Apo talán még egyszerűbben kezelhető, mint a fent említett 150-es newton. Ha a teljes látómezőben pontszerű csillagokat szeretnénk fotózni, itt is elég egy elem, nem annyira vészes árú flattener. Fraunhofer refraktoroknál a színi hiba fotón engem már eléggé zavart, ezért fogalmaztam fentebb úgy, hogy az ED-nél érdemes kezdeni. Egyszer próbáltam fotózni egy 70/500-as légréses akromáttal, ez alapján mondom ezt. Egyszer, egy távcsővel, tehát ezt nem kell mérvadónak venni. Vannak galériákban nagyon szép fotók f10-es refraktorokkal is!

Van aki meg tud állni egy ponton, vannak a barkácsolóbb hajlamúak. én az utóbbiak közé tartozom, nekem az is nagyon fontos és szórakoztató ebben a hobbiban, hogy valamit lehetőleg állandóan kitaláljak, és meg is csináljam. Nem árt ha a végén persze működik is

Az itt bemutatott módszereket saját magam is megcsináltam, az átalakítások konzekvenciái saját tapasztalataimon alapulnak. Tehát elképzelhető, hogy tévedtem itt-ott

Az alap téma – mint a címben is szerepelt – egy GSO gyártmányú Ritchey Chretien távcső átalakítása. Az ezen végbement átlakításokat vesszük végig, közben kitérve newton távcsövek, más típusú rendszerek megoldásaira is. Ezt a GSO RC-t nagyon régen, és nagyon vicces áron szereztem be. Fogalmam nem volt akkor arról, hogy mi is tulajdonképpen ez a távcső, weben asztrográfnak hívják, akkor biztosan jó fotózásra – gondoltam; végül is helyesen.

Első időszakban egy gurulós állványon használtam. Az eredeti kivitelben hamar rájöttem, hogy a fókusza a hőmérséklet változás hatására nagyon gyorsan elmászik, a kis fényereje miatt jó hosszúkat kell vele exponálni. Na de sebaj, elvégre asztrográf…

A főtükör átmérője 254mm, a rendszer fókusztávolsága 2 méter, tehát a távcső fényereje f8.0. A tükrök Quartz anyagból készültek, ezekkel a mai napig meg vagyok elégedve, a leírások szerint is elég kicsi a hőmozgásuk. A tükrök – a gyártó adatai szerint – 99%-os reflektáló dielektrikus bevonatot kaptak. 3″-os monorail rendszerű fókuszírozó van a főtükörhöz rögzítve, a távcső gyári back-fókusza 250mm körüli volt ha jól emlékszem. A korcolt acéllemez tubus a két végzáró és tükörartó elemhez van csavarozva, két oldalon egy közdarab segítségével ide van rügzítve a Losmandy prizmasín. A távcső súlypontja eléggé hátul van, a főtükörtartó szélétől kb. 10cm távolságra.

Sajnos elég gyorsan elérkezett az idő, mikor is annyi nyárfaszöszt sikerült már a távcsőben összegyűjtenem, hogy valamit kezdeni kellett vele. Nagyon nem volt kedvem ezt a távcsövet szétszedni, elég bonyolultnak tűnt, de mivel a szerelés a hobbim, így el nem tudtam volna azt képzelni, hogy én ezt valakire rábízzam.

Az optikák tisztításáról szóló, ha jól emlékszem az MCSE honlapján megtalálható cikket többször is átolvastam. Mentek a tükrök a langyos mosogatós vízbe.

A tükrök házilagos tisztítása

Nem fogok leírni semmi újdonságot, csupán röviden bemutatom, hogyan is kell ehhez hozzálátni. Amire szükségünk lesz: kellő méretű edény, mosogatószer (én a legegyszerűbb, legolcsóbbat használom direkt), pamut vatta, sűrített levegő (esetleg flakonos, de a legjobb egy szintén legolcsóbb, viszont olajmentes Einhell kompresszor). Első lépésként ki kell szerelnünk a tükröt, tükröket a tartóikból. Erre nincs jó recept, minden távcsőtükör megfogás más egy kicsit, viszont egyik sem annyira bonyolult, hogy alap műszaki érzékkel rá ne jöjjünk, hogyan is kell. érdemes közben fotózni a lépéseket, esetleg jelölni az alkatrészek helyzeteit filccel.

A kiszerelt tükröket langyos mosogatószeres vízbe helyezzük. A mosogatószert nem kell sajnálni, itt nem a "tányérok mennyiségére" megyünk. A szennyeződések nem fognak maguktól leugrálni és nem fog az összes leázni, ezért kell a vatta. én kb három óra áztatás után szoktam megnézni a tükör közepe tájékán, hogy a vízben úszó vattapamacs már hatékonyan és könnyen szedi e le a szennyeződéseket. A vattából tépünk egy tenyérnyi darabot, azt a vízben szinte szálasra áztatjuk, majd óvatosan a tükör felülete felett mozgatva sepregetjük le ezzel a maradék koszt. A tükröt a próbatisztítás után ki kell emelni a vízből, le kell csorgatni a tsztított részt, és fénynél így láthatjuk csak azt, hogy kell e még áztatás, vagy nekimehetünk a vattával a teljes tükör felületének. Miután végeztünk a vatta művelettel, kellően tisztának látjuk a tükröt, elő kell készíteni a következő lépést, melynél minden nagyon gyorsan fog történni. Előkészítünk egy csapot, egy segítséget aki majd locsol, ajtót nyit és effélék, a sűrített levegőt, illetve jó nedvszívó papírt, például konyhai törlőt. A tükröt kiemeljük a mosóvízből, kb vízszintes helyzetben tartva elrobogunk vele a csap alá, jól leöblítjük. Miután ez megvan, lecsorgatjuk a nagyja vizet, vízszintes helyzetben letesszük egy stabil helyre, és a közepétől a széle felé a sűrített levegővel elkezdjük az apró vízcseppeket kergetni, lényeg, hogy a tükör szélén le tudjuk azokat törölni, a fazettázás (letörés) környékén. Ha ehhez az öblítéshez gyógyszertári desztillált vizet használunk, akkor kevesebb bosszúságunk lehet, az szépen és maradék nélkül le tud folyni a felületről. én csapvízzel csinálom már régóta, le lehet kergetni a vízcseppeket, való igaz, kompresszor, fúvatópisztoly, és legalább 6 bar nyomás kell hozzá. Lényeg, ne maradjon hátra az öblítésből vízcsepp, mert párolgása után nyomot fog hagyni a tükör felületén. Ennyi.

Amennyiben távcsövünk tükrén volt valami ragasztott alkatrész, azt teljes száradás után ragasszuk csak vissza. A ragasztáshoz elég jó lehet az FBS, de több rugalmas üvegragasztó is létezik. Teljesen tökéletest én nem találtam, "már az FBS sem a régi"…

Az RC tükreihez eléggé nehézkesen fértem hozzá. A főtükör valami elasztikus, de elég kemény ragasztóval volt a főtükörtartó "lábasba" rögzítve. Nagyon vékony pengével végigvágtam a hat pogácsát, majd a "levegőben" elválasztottam a tartót és a tükröt. A főtükrön lévő blende (vastag fekete kúpos cső a tükör közepén) menetesen csatlakozik, meglepő módon a kihuzathoz. Ez már akkor sem stimmelt teljesen, de erről majd később. A segédtükör, vagy mondhatjuk kistükörnek is, a lencsékhez hasonlóan, menetes hüvelyben, egy vékony menetes karikával van rögzítve. Ezt elég nehéz kilazítani, két csavarhúzót szoktam a karikán lévő bevágásokba tenni, és azzal ki lehet tekerni óvatosan. Mosás után jöhetett az összeszerelés, a ragasztók nyomát letakarítottam, és RTV szilikonnal beragasztottam a tükröt. Az RTV egy mozaikszó, a Room Temperature Vulcanized rövidítése. Az RTV szilikonok általában nem ecetsav alapúak, ez kifejezetten hasznos, ha valami zárt helyre kell ragasztunk optikai elemet, és a kötés során az ecetsav párája nem tud összegyűlni. Nem tudom hogy egyáltalán ettől kell e tartani, vagy csak én gondolom így, minden esetre én zárt optikai elemekben soha nem használok pl. FBS-t, vagy ha valamiért csak ez van kéznél, akkor meghagyom az egy teljes nap száradási nyitott időt.

Használtam így az RC-t egy ideig, de egyre jobban elkezdett zavarni a fókusz mászása a lehülő éjszakában. Sokat nézegettem webáruházak lapjait, végül is úgy döntöttem, hogy beszerzek egy komolyabb fókszírozót, és valami fókuszmotrot, mellyel a hőkompenzálást meg tudom oldani. Ezt a GSO monorail-es megoldást sajnos nem nagyon nézem sokba, nekem nem tetszik egyáltalán a kialakítása. Rögzítés nélkül közepes erővel a monorail (lineáris csapágy) ugyan nem mozdul, de a kihuzat csöve ellentétes oldalon akár +/- 1-2mm-t is el tud mozdulni. Nagyobb teher esetén ez azt jelenti, hogy a képsík merőlegessége megszűnik.

Az új fókuszírozó verhetetlenül erős volt, a Rigel autofókusz rendszert beállítottam, MaximDL segítségével az acél tubus és ötvözött alu fókuszírozók hőtágulási tényezőiből számított értékekkel egyből jól működött ég alatt is a rendszer. Vége lett az óránkénti fókuszálgatásoknak. A kollimátor gyűrűre bizony szükség volt. Ennél a GSO RC-nél a fókuszírozó csatlakozó menete közvetlenül a főtükörre, annak közepén lévő furatba van szerelve. A furat ellentétes oldalán a hosszú kúpos blendecső szorítja meg. Elég beteg megoldás, az okkulár oldali kiegészítők feszítik a tükröt a tartójában… A fókuszírozó pontos merőleges helyzetének beállításához gyárilag tehát semmi nincs. A probléma viszont ismert, mivel lehet kapni a fent látható kollimátor gyűrűt.

Minden távcső típusnál szükség van a fókuszírozó kollimálásának lehetőségére, mivel a fókuszírozó talpak vagy csövek merőleges rögzítését nem lehet garantálni. Könnyen ellenőrizhetjük a fókuszírozó merőlegességét vagy lézeres kollimátor, vagy Chesire okkulárt bele helyezve, a fókuszírozó benti és kinti állása esetén ugyanoda kell mutatniuk. Szinte soha nincs így, mászik a középpont, tehát szükség van a merőlegesség beállítására.

Tubus anyaga

Későbbiekben, mikor első karboncsöves távcsővemet elkezdtem használni, nagyon megtetszett az, hogy a fókusz az éjszaka során szinte semmit sem mászik el. Jobban mondva megfelelően intenzív ventillátoros kihűtéssel, fél óra után a hőmozgás megszűnik. Eljutottam – én is – Takács Andrásig, megrendeltem az RC számára is a karbon tubust. Nagyon könnyű vele dolgozni otthoni körülmények között. átfúrkáltam a megfelelő helyekre a csavaros rögzítések helyét, és már készen is volt az "átköltözés". A szénszál-gyanta kombináció hőtágulási együtthatója jóval kisebb az acéléhoz képest.

Tubus árnyékolása

Az RC-nél elég jelentős a szórt belső fény. A GSO ezt kiküszöbölendő, belső blendéket helyezett el végig az egész tubusban, ez látható a slide képen is (főoldalon a felső képek között). A megoldás nagyon egyszerű, műanyag karikákat helyeztek egymásra a csőben, méretük egyforma, a sorozatot a két tükörtartó szorítja össze. Minden távcső kialakítás esetében nagyon fontos a belső szórt fények, csillanások elleni védekezés. Lencsés távcsövek esetén szintén a blendézést szokás a legtöbbször alkalmazni. SkyWatcher newton távcsövekben is előkerül.

Viszont például a SkyWatcher csövekben – melyekben nincs blende – elég sok bosszúságot okozhat a cső belső felének refleksziója. Azt hiszem az a szürkés festés mindenki számára ismerős. Sajnos nem eléggé fekete, nem eléggé nyeli el a fényt. Házilagos megoldásként ilyenkor fekete "szöszös" öntapadós tapétát ragaszthatunk a tubus belsejébe. Sokféle létezik, a választás viszont egyszerű. Egy a lényeg, a tapétát ha erősebb fénnyel (pl. telefon vakuja, LED-es zseblámpa) megvilágítuk, akkor azt kell látnunk, hogy szinte "eltűnik rajta a fény". A belső borítást minden távcsövemnél megcsináltam – három nagyobb átmérőben nem volt "gyárilag". A tubusig kell szétszerelni a távcsövet, majd méregetés után a mattfekete öntapadós tapétát beragasztani. Kerüljön tapéta például a fókuszírozók belső rögzítő csavarjaira is, a póklábak rögzítésére használt benyúló csavarokra is, de például a fókuszírozó csövének belső élére is. Minden tükröző felületet nézzünk át, és mindet lássuk el valamiféle antirefleksziós anyaggal. A fekete alkoholos filcek, vagy a mattfekete akril festékek nem az igaziak, ha megnézzük a befestett felületeket erősebb fény mellett, bizony tükröznek vissza bőséggel fényt. Akkor már inkább fekete filc. Mattítás során egy dolog fontos még, ez általában newton-ok esetében érdekes, nézzünk bele a nyitott fókuszírozóba kb a fokuszsíkból. A segédtükör mellett látunk még egészen nagy belső tubus felületet, rosszabb esetben kilátunk a távcső elejénél. Ezeken a helyeken ne hagyjunk semmit, ami csillanhat. Ha kilátunk a tubusból, akkor hasonlóan mattítva, használjunk egy kis harmatsapka darabot. Ezekből a "holtterekből" nem fog közvetlenül a szenzorba fény jutni, de a kihuzat aljától egészen a kameráig az összes reflektív felület rajzolhat nekünk grádienst, amennyiben külső szennyező fényforrásból a holtterek kapnak szórt fényt.

Tükörtartók

Fentebb már említettem, hogy a GSO úgy gondolta a fókuszírozót rögzíteni, hogy a a főtükrön lévő furatban átmenő csavaron keresztül csak a főtükörhöz van rogzítve. Tehát a főtükör jusztírozásával együtt mozog (billeg) a kihuzat is. Ami végső soron még nem is lenne olyan nagy baj, viszont úgy gondolom, ez a megoldás fókuszírozó oldalról nem nagyon terhelhető. Amennyiben mégis nagyobb terhet tennénk rá, akkor a főtükörben biztosan feszültség keletkezik, ami egyértelműen a kollimáció időleges elállítódása okán csaillagalak torzulást fog okozni. Gondoljunk csak arra, klasszikus SkyWatcher tükörtartóknál ha a főtükröt tartó három karmot jobban meghúzzuk, torzulást látunk a csillagok (pontszerű fényforrások) alakjában.

A jó főtükörtartó newton távcsöveknél nagyon sok bosszúságtól kímél meg bennünket. úgy vélem, a főtükörtartó mechanikai kivitelétől két dolog függ, egyrészt mennyire könnyen mászik el a kollimációnk, másrészt a fentebb említett szükséges rögzítések mennyire erodálják a csillag szabályos PSF alakját. Nem utolsó szempont, hogy a tükörtartó úgy legyen masszív, hogy ez ne jelentsen extra terhet.

A segédtükör tartóval szemben is alap elvárásunk, hogy a tükör ne mozogjon, ne deformálódjon, és jól tartsa a kollimációt. általában egy newton elrendezésnél a segédtükröt ragasztani szokás a ferdére kimunkált tartóra. A ragasztásnál nem szabad túl sokat használni, mivel ez feszültséget tehet az üvegbe. Elég max 4 kisebb ponton FBS-el ragasztani, emellett én a precíz és tartós pozíció biztosításának okán még két-három élhez kétkomponensű fémgyurmát is szoktam tenni. Ezzel – főleg nagyobb segédtükröknél – a kókadás esélyét lehet jelentősen csökkenteni. A segédtükör tartó "magját" a póklábak rögzítik a tubushoz. A póklábaknak kellő szilárdságünak kell lennie, erősen meg kell tudni húzni őket. A póklábak és a tubus csatlakozási ponthoz érdemes egy szélesebb belső merevítő gyűrűt elhelyezni, mely készülhet akár kültéri, időjárásálló rétegelt lemezből is. Jómagam ezt a rétegelt lemez belső gyűrűt jobbnak tartom fából készíteni, mint alumíniumból. Persze kinek mi a "szokása", bevett gyakorlata. Annyi biztos, hogy a trinokli konfigban volt két olyan 300-as newton, melyekben ezek a tartó és rögzítő elemek rétegelt lemezből voltak, és bizony egyikről vezetve meg sem mozdultak 15 percen keresztül sem. Póklábakat láttam már rozsdamentes acélból, acélból, sőt kétoldalas üvegszálas elektronikai panelból, vagy karbonszálas gyantás lapból is. A paneles verzió egy érdekes, nagyon jól működő anyag, ráadásul szinte nem kerül semmibe. A rögzítésnél azt tartom a legjobbnak, mikor a póklábak segédtükör felőli oldalánál vállaknál fogva egy belső és egy külső gyűrű tartja a lemezeket. Ez teljesen feszültség- és csavarodás mentes felfogatás.

Térjünk vissza a GSO RC főtükör tartó – tükör – fókuszírozó kapcsolathoz. Már régebben kitaláltam, hogy ha egyszer majd egy nehezebb kamera-vonat kerül az RC-re, akkor a fókuszírozót függetlenre fogom szerelni, közvetlenül a főtükörtartó hátsó öntvényére. Természetesen kollimációs gyűrűkkel. Amikor a csillagda 2-be felszereltem, már túl is volt ezen az átalakításon. A gyári főtükör betétből egy nagyobb részt le kellett fűrészelni, a felfogatást kialakítani a kollmációs gyűrűn keresztül. Használják már ezt a megoldást régebb óta magasabbnak mondott kategóriás kis RC-knél, a TS is így oldja meg a nagyobb GSO tükrös RC-k fókuszírozóinak felfogatását.

Az átalakítás után minden vágott élet és felületet természetesen "betapétáztam".

Páramentesítés, tükrök behűtése

úgy tapasztalom, ebben a kérdésben akadnak viták, nagyon eltérő vélemények. Ennek mentén én most leírom az én bevált módszereimet, melyek nálam kompromisszum mentesen jól működtek. Kezdjük a főbb problémával, a tükrök behűtésével. Egy dolog biztos, rengeteg problémát és rossz képet, hullámos észlelést tud okozni a hőmérséklet különbség mind nyári forró, mind jéghideg téli éjszakákon. Egy kicsit talán jobb a helyzet télen, de ott is valami aktív megoldást érdemes bevezetni a kihűtéshez, elég sok idő takarítható meg, hamarabb bevethető a távcső.

Kedvenc megoldásom tubusba szerelt tükrös távcsöveknél a folyamatos ventilláció, a tubus végén elhelyezett ventillátor "kupakkal". A távcsőtubus végébe zárt kupakban kerül elhelyezésre általában több ventillátor. A ventillátorok nagyobb fordulatszámúak, siklócsapágyasak, még elfogadható mélység méretből a legnagyobb szívónyomású példányokat szoktam választani. A típus kizárólag Sunon. Nem azért, mert mondjuk a PC-kben lévő ventillátorokkal olyan nagy baj lenne, de a Sunon-ból elérhető egy nagyon széles paletta, részletes katalúgosadatok állnak rendelkezésre, nem művészet a szívóoldali nyomáskülönbség alapján a kiválasztás sem (H2Omm-ben adják meg általában). Egy PC-s ventillátorról ezeket soha nem tudjuk meg. Lehet hogy pörgetünk egy 150-es 12V-os ventillátort a távcső végében, de hatása szinte egyenlő lesz a nullával. Eleve nem nagy típusokat kell választani, éppen a berezgés miatt. én például a 300-as newton-oknál 4 db 60x60mm-es példányt használok, ha nem lenne a folytás (maga a főtükör, tükörtartók, tubus, stb), összesen több mint 400m3 levegőt tudnának óránként megforgatni. Maga a venti-sapka rugalmasan van a csőre rögzítve, a ventillátorok pedig ebben még külön gumi párnákon keresztül csatlakoznak. A nagy fordulatnak (>7500 ford/min tartomány) és kis ventillátor-lapát tömegnek köszönhetően semmiféle rezgést nem keltenek. A nagyobb, például 120-as ventillátorok lassabb fordulatúak, nehezebb a lapátjuk, sokkal inkább remegni fognak, ráadásul jóval kisebb frekvencián. én az éjszaka folyamán, a fényképezés alatt is végig működve hagyom ezeket a ventillátorokat.

Másik idegesítő jelenség newton távcsöveknél, a segédtükör párásodása. Ezt én az intenzív ventillátoros szellőztetés során nem tapasztalom. Viszont jó megoldás ellene a harmatsapka, ezt használom, de inkább csak a városi szórt fények miatt. A harmatsapkák közül nekem a gyári megoldás, a kívülről kemény, tépőzárazható lemez, belülről fekete "szöszös" filcanyaggal bevont verzió tetszik a legjobban. Párásabb éjszakákon nagyon nagy mennyiségű vizet képes ez a filces anyag magába szívni, külön ki kell másnap hajszárítóznom belőle. éppen ezért gondolom, hogy ha valaki nem ventillátorozza a tubust, akkor egy efféle harmatsapkával a lepárásodás idejét elég jól elhúzhatja (zenit közelében persze ez egyáltalán nem biztos). A lencsés távcsöveknél extra durva a párásodás kérdése, jobban mondva ott nem kérdés, hogy a harmatsapkát is fűteni kell.

RC-nél mindenféle ventillátorozás (sajnos gyárilag csak 3db 40mm-es van benne) és profi harmatsapka ellenére is döbbenten tapasztaltam, hogy bizony az első tükör képes teljesen mattra párásodni. Hiába a lehető leghűvösebb hely, vannak éjszakák, mikor a rendes sötét beállta után még a városi mikroklíma és az alföldi észlelőhely mellett is vastag pára, magas harmatpont alakul ki, és akár egy óra múlva vége az észlelésnek. Erre az időszakra kénytelen voltam az RC-nél egy, az első tükör alumíniumtartójára egy kör alakú, elég nagy teljesítményű fűtőkábelt beszerelni, használni. Léteznek manapság teljes felületen a főtükör és segédtükör alá való fűtött lapok is. Nem igazán tartom jónak ezeket a fűtéseket, viszont van olyan időszak, mikor kompromisszumot kell kötni. A hőmérséklet változására egyébként is érzékeny felületeket nem lehet állandó hőmérsékleten tartani, magasabb hőfokon és sokat késve, a környezet hőjével együtt változnak ilyen fűtéseknél. Olyan megoldást még nem láttam készen, mely képes a tükör hőmérséklete alapján szabályozni a termo lapok teljesítményét, az talán egy fokkal jobb lenne (és nem is ördöngősség megcsinálni). Görbületek és hőfokanomáliák ide vagy oda, az RC-nél nagyon jól bejött az első tükör fűtése. Ventillátorozással együtt. A kemény párás éjszakákon volt, hogy már a főtükör is elkezdett vékony párába burkolózni, de még ezen is úgy vettem észre, hogy segít ez az első fűtés.

A földrajzi adottságoktól függően ez a jelenség persze mindenkit másképp érint. Van ahol ez csak ritkán probléma, és van aki "úszik a párában". Nekik lehet ez segítség, akár még a teljes tükör felülete alá elhelyezhető lap is jobb, mint ha el kellene pakolni az éjszaka első felében a pára miatt. Newton távcsövek segédtükre is sokszor beépített fűtéssel rendelkezik, általában én nem javaslom a használatát, csak ha már a harmatsapka sem segít.