Objetíves fotózás alapok, szenzor tisztítás

Egy rövid összefoglalót gondoltam készíteni a tapasztalataimról e sorokban, hátha segítség lehet annak aki tervezi az objektíves asztrofotózást, vagy már régóta csinálja, de valamire még nem is gondolt.

A fenti kép jól példázza, hogy a komplex, nagyobb látszó méretben kiterjedt objektumok klasszikus távcső fókusztávolságokkal nem foglalhatók egy képbe (mozaikolással esetleg, de ez egy bonyolult folyamat már kettőnél több panel esetén is), ezek az objektívek bevetési területei.

A felszerelést gyorsan össze tudjuk állítani, egy kisebb mechanika, objektív és egy kamera. Elsőként én egy kitobjektívvel próbálkoztam, árához és "híréhez" képest egészen jó eredményt kaptam a 18-55mm-es obival. Le kellett természetesen blendézni még két-három lépéssel, hogy a széleken is egész jó csillagalakokat kapjak. A blendézéssel tulajdonképpen az objektívben lévő lencsékszélein fellépő gyártási pontatlanságtól próbálunk szabadulni, a beépített lemezek segítségével a fényt a lencsék középső részein próbáljuk átvezetni. Fényerőt, apertúrát veszítünk ezzel, de vannak objektívek, melyek csak akkor adnak jó képet, ha belendézve használjuk, sőt általában ilyen objketívek vannak – a még emészthető árú példányok között. Ezáltal csökkenthető a szélielhúzás, mindenféle csillagalak torzulás.

Nekem a használt Sigma 150mm f2.8 EX DG HMS APO makroobjektívek nagyon megtetszettek. Ugyan jópár képnél használtam f4.0-re blendézve, viszont f2.8 fényerőn is jó képet adnak, még a szélek felé is. Avagy helyesebb úgy fogalmazni, hogy annyival nem adnak rosszabb képet, mint amit nyerek a jobb fényerővel. RGB fotóknál nem is annyira kritikus az optika gyorsasága, nagy látómezőn a nagy pixelfelbontás miatt gyorsan telítésbe mennek a pixelek. A nagy fényerőt keskenysávos képeknél, mono DSLR gépekkel használom.

Nincs nagyon tapasztalatom más objektívekkel, de sok jó fotót látni itthonról akár a Canon 50mm-es obikkal is, 70-200 f4.0-ekkel is. Egy jó összefoglaló található ezen az oldalon más típusokról, angol nyelven: http://www.astropix.com/HTML/I_ASTROP/LENSES.HTM
Meg kell említeni a régebbi M42-es objektíveket, sok közülük tudja azt leképezésben, mint amit egy méregdrága mai objektív. áruk ezeknek a lassan már muzeális obiknak nevetségesen alacsony. Használok egy Takumar 50mm-es f2.0 modellt, a leképezése annyira megtetszett, hogy vadászom ezeket a példányokat. Az áruk általában egy családi vacsora árával vetekszik…

Városból fotózom objektívvel, fényszenny-szűrőt vagy valamely fajta mélyég szűrőt használni kell. A klipszűrők nagyon hasznosak, amennyiben nincs rá szükségünk, vagy cserélni szeretnénk, pillanatok alatt lehet be- és kiszerelni őket. Kivitelüknél fogva elég jól pozícionálhatóak a szenzorra merőlegesen. Mivel objektíves átfogásban általában a Tejút részeit fényképezzük, fényképezik, így az ott egyébként is sűrű H-alfa struktúrák kiemelésére nagyon hasznos egy UHC vagy egy UHC-S szűrő. A fényszenny szűrő az én egem alatt elengedhetetlen kellék. Több mint 4-szer hosszabb expoidőt tudok vele elérni, a sima UV-IR blokkal szemben.

Van tehát egy objektívünk, a szűrőket – ha akarjuk és nem koromsötét egünk van – beszereztük, nézzük milyen kamerára van szükségünk. Nem feltétlen kell, hogy a kamera átalakított legyen, bár ez asztrofotózásnál lassan alap, kétségtelenül nagy előny.

Az átalakítás során érdemes a belső IR blokkszűrővel együtt az AntiAliasing szűrőt is eltávolítani. Az AA-szűrő általában az az üveg, melyre a piezo rezegtető, a portalanító van szerelve. Az AA-szűrő elmossa a képet. Minimális, de észrevehetőmértékben persze, a nappali fotózásnál ez még jól is jöhet (lágyabb élek), de nekünk pont az elérhető legjobb élességre van szükségünk.

A por miatt nem kell aggódni annyira, eltávolítható a legfelső üveg felületről. Ha valaki egyből az UV/IR blokk-ot a szenzor keretbe ragasztja, akkor csak az átalakítás során kell arra vigyáznia, hogy alatta ne maradjon por. Ha ezt a szűrőt nem szereljük a gépbe – nekem egyikben sincs -, akkor kövzvetlenül a szenzor tokozásának üvegfedéséről kell majd esetleg eltávolítanunk a port. Ezt meg lehet oldani olajmentes sűrített levegővel is, vagy ha a szennyeződés még erre nem mozdulna, akkor jöhet a profi megoldás, a LensPen szenzor tisztító készlete. Még régebben vásároltam egy ilyet, nagyon könnyű vele dolgozni, az eredmény tökéletes. Nem kell amiatt sem aggódni, hogy karcoljuk az üvegeket, nagyon erős anyagok. A LensPen tollal óvatosan a "kosz" fölé megyünk, finoman rátesszük arra a területre, és elemeljük. Ha nem sikerül elsőre "eltalálni", akkor tovább kell próbálkozni. Sepregetni, a tollat húzni nem igazán szabad, ennyi a titka.

A sűrített levegős tisztítással csak azért kell óvatosnak lenni, mert ha a szenzor aknát csukott belső redőnynél fújjuk (csak a billenőtükör van felcsapva), nagyobb nyomás esetén akár a belső redőny lamelláit károsíthatjuk. Egy összekeveredett redőnysort helyre lehet rakni – csináltam már -, de nyűgös szöszölős munka. Ha valamiféle ujjlenyomatot, vagy efféle zsíros koszt varázsoltunk a szenzorra vagy a blokkszűrőre, akkor viszont ki kell szerelni mindenképp. A felületet például Baader Optical Wonder, vagy isopropil-alkohol és mikroszálas kendő segítségével kell megtisztítani.

A mechanikával szemben itt jóval lazább követelményeket elég támasztanunk. A mozgatandó teher szinte elenyésző, átlagosan mondhatjuk hogy 1kg. Ezt a tömeget egy óragépes EQ-2 is elmozgatja. Létezik már sokféle kifejezetten objektíves fotózáshoz fejlesztett kis-mechanika. Ezek között még olyat is találunk, melyek alkalmasak ST-4 porton keresztül vezetési jel kezelésére is. 150mm-en 4 perces felvételeknél az EQ-5 Goto mechanikámmal vezetés nélkül a képeken kb. 3 csillagnyit húztak el a csillagok, de például 50mm-en már eznem probléma. Tehát azért érdemes számítani rá, hogy szükség lesz vezetésre is. én párhuzamos 9×50-es keresőtávcsöveket használok Mgen autoguider-el, de a lényegesen olcsóbb SkyWatcher SynGuider-e is jó a feladatra.

Az expozíciók hosszát külső eszközzel kell vezérelnünk, az általános 30sec-es belső maximális záridő általában nem elég. Legegyszerűbb és legolcsóbb megoldás egy utángyártott külső programozható távkioldó. Ha van Mgen vezetésünk, akkor egyértelműen azt használjuk. Az újabb SkyWatcher mechanikákon vannak DSLR expóvezérlésre alkalmas portok, az AZEQ6-on egy, az AZEQ5-ön már kettő "Snap" aljzat van. Kábelt is kapunk hozzá, kamera oldalon a 2,5mm-es Jack csatlakozóval. Ha gépünkön más típusú külső expovezérlő aljzat van, akkor forrasztanunk kell egy másik dugót, vagy keresni kell átalakítót.

Az ég alatti munkánál számítani kell a páralecsapódásra sajnos. Az objektívet még harmatsapka sem védi meg, a frontlencse pillanatok alatt lepárásodik. Megoldás lehet a hajszárítózás, ettől kényelmesebb viszont a fűtött szalagok használata. Nem kell állandóan a frontlencsét lesni, én minden éjszaka, még nyáron is használom. Ne biztos hogy így van, de tartva a fókusz (lencsék görbülete) hőtől való elállítódásától, én kb. fél órát hagyok a fűtőkbekapcsolása, és a fókuszálás között.

Lehet hozzá dizájnos vezérléseket is kapni, melyekkel a szalag leadott hőteljesítményét lehet változtatni. én nem használok ilyesmit. Ennek egy oka van, gondoljunk csak bele, adott az éjszakai levegő-körülmény, honnét lehet azt tudni, hogy vajon félgőzzel, vagy teljes gőzzel kell fűteni az objektívet? Lehet tudni, nézegetni kell a frontlencsét, hogy megjelenik e rajta a pára… én teljes teljesítményen használom még nyáron is, kora tavasszal is, nem kell nézegetni semmit, nem melegszik túl semmi.

A nyersanyag feldolgozásához szükséges dark képeket érdemes az éles fotók után közvetlenül készíteni. Aki nem annyira lusta mint én, a – talán – jobb eredményhez bizonyos időközönként letakart fényúttal ezt folyamatosan, az éjszaka folyamán is begyűjtheti. A kiolvasási zaj utólagos kalibrálásához bias képekre is szükségünk van, bár nem annyira fontos ez, mint CCD esetén. A Canon-ok bias-át én több hónapig is használom, nem függ a bias a hőmérséklettől. Jó is lenne, télen, hidegben jelentősen csökkenne a "vesztett határ", a kiolvasás zaja… Flat képek készítéséhez tökéletes a hajnali ég, viszont az objektív frontlencséjéhez minél közelebb tennünk kell egy fehér plexi lapot, hogy teljesen homogén képet kapjunk. A flat képeket én kb. olyan fényerőre (hisztogram értékre) engedem csak felmenni, ahol a light képek (objektum képek) középértéke van. RGB fotóknál ez kb a hisztogram fele, de nem baj az sem, ha ettől lejjebb van. Keskenysávos képeknél például ez akár 1/5-nél, vagy lejjebb is lehet, nem probléma.