-
Gyűrűs köd a Lyra-ban
-
2015. június 15.
Mint ahogyan azt a mélyég fotó galériámban, a legutolsó M57 képem alá is írtam, egy tablót terveztem összeállítani erről a kis ködről. Régóta foglalkoztatott, és nagyon tetszett azon igazán mély fotók látványa, melyeken az M57 planetáris köd teljes pompájában, hatalmas korong alakú külső gáz-halójával együtt látható.
A cikkel célom egyébként némi útmutatást is adni egyfajta "tudatos" fotózással kapcsolatban. Régebbi Polaris-os asztrofotós szakkörön egy nagyon élvezetes előadást hallhattunk. Fűrész Gábor tartotta, szó volt benne SNR-ről, ideális expóidpőkről, kamera kiolvasási metódusokról, és még sorolhatnám. Nagyon élveztem minden percét, magam számára egyfajta "kódex" lett az előadásból, legalábbis a fejemben. El is neveztem, sokszor hivatkozok rá fotós kollgákkal beszélgetve: ez volt a "Fűrészgé 1.0" 🙂 A Fűrészgé 1.0-ból kiderült, tudatosan is lehet fotózni. Ezt is én neveztem így el, távol álljon tőlem, hogy valami "sznobizmust" mutassak ezzel, de lényegét, hogy mire gondolok, úgy hiszem a cikket végig olvasva minden amatőrtársam fogja érteni. A tudatos fotózás tulajdonképpen a kapott jel vizsgálatán alapul, adott célhoz ideális expóidőket keresünk. Még a készítésnél, a távcső alatt. Többször hallom, hogy adott expóhosszal kapcsolatban a meglévő dark képek hossza, vélt maximális és elérhető hosszúság értékek határozzák meg azt, hogy adott objektumot ki milyen hosszú expóval fotóz. Azt is hallottam már, ismerjük, a "hosszú expó alatt a zaj teljesen megeszi a témát". Nekem is van darklib-em, én is igazodok ezekhez, de szélesebb skálán csináltam, sokféle hosszal szoktam dolgozni. Fűrészgé 1.0 alapján viszont nincs elegendő hosszú expó, lehetne akár több órás is, egész éjszakás. A kamerák dinamikája és az égi háttér az egyetlen, mely ezt behatárolja. Egy dologban biztos voltam már Fűrészgé 1.0 előtt is: minél hosszabbak az expók, annál mélyebb az eredmény, a sztekkelt képek számának növelése csak egy bizonyos határig működik. Tapasztalatom szerint ez valahol a 80-100db tartomány körül van. DSLR gépekkel általában 5-8 perces hosszú expókat használunk. Ezt a Fűrészgé 1.0 alapján nyugodtan lehet emelni 15-20 percre is (szűrőkkel), mélyebb lesz az eredmény. újabban már látom asztrofotós kollégáknál, hogy a renegeteg 5 perces fotó helyett egyre többször hosszabb expóidőket használunk, 10 perceket, szűrővel 15 perceket. A cikk kapcsán látható lesz, hogyan kell adott témához hangolni az expók hosszát, attól függően, hogy mire vagyunk kíváncsiak.
Nem igazán éreztem még eddig magamban és a technikáimban olyan sanszot, hogy az M57 gázburkát a saját fotómon is megláthassam, egészen ez év júniusáig. 2013-ban készült RGB képemen ugyan már sejlett a haló úgymond első rétege, de ezen túl a sztekkelt nyersképen sem volt semmiféle adat a további folytatáshoz, mélyebbre boncolgatáshoz. Idő közben egy-két igen halvány objektum részletekkel kapcsolatosan volt sikerem, eszembe jutott, hogy az M57 külső halójának fotózására is vissza lehetne térnem. Gondoltam, ha az M27-ben a külső "lepkét" sikerült elcsípnem, miért is ne nézném azt meg, vajon meddig sikerül eljutnom az M57 körüli gázfelhő megörökítésében. Åszintén szólva, foglamam sem volt hogy a teljes gömb meglessz, kb az első burokig gondoltam, hogy majd látok, de abban azért részleteket vártam.
"Ki akartam csavarni a Gyűrűs-ködöt", a felé irányuló kíváncsiságomat. Tudom, ez így érdekesen hangzik, de a cél ez volt a fejemben. Minden színtéren, minden bevethető eszközzel. Kíváncsi voltam, vajon földről fotózva milyen különbségek látszanak majd RGB anyagban, és keskenysáv anyagban. Többször fotóztam már ezzel is azzal is az M57-et. Keskenysáv szűrőkkel persze részletesebb anyagot kapunk, de igazi "pompáját, arcát" inkább az RGB fotó jelenti számomra. A keskenysáv képek bicolor feldolgozása már kissé számomra "műanyag" hatású, de ahhoz, hogy a halvány dolgokat is "kitapasztaljam", elengedhetetlen ezt használni.
A köd maga nagyon fényes, a középső régiója, a fő "arca" akár még kis pixelű kamerákkal való részlet keresgélésre is fotózhatóvá teszi. Volt is ilyen próbálkozásom ASI kamerával és az RC-vel régebben. Komolytalanul alacsony pixelfelbontás adódik így, de láttam ott ennek jogosultságát, fényes a planetáris belső része.
Adott a Csillagda 2 méteres fókusza (250/2000 GSO RC), gondoltam ezzel készítem el az RGB anyagot. Lássuk, mire is jutottam.
Minden esetre úgy gondoltam, a tablón legalább jó szemléltető eszköz lesz, az RGB szűrős és a keskenysáv szűrős technikák részletességbeni teljesítésének összemérésére. A kép alapanyagai 2015. június 12-én készültek.
Az IC 1296 látványától azért többre számítottam. A 16db, egyenként 10 perces Luminance expó összeadása után láttam már jobb mélységű képet is ettől más objektumon… Ha a külső régiókat nézzük, ez a kép sem marad el, de nem is mutat többet belőle, mint a 2013-as felvételem. Egy dologban a képet nézve biztos voltam, ettől a külső haló még sokkal-sokkal mélyebben van, ez csak az első gázbuborék, az is csak halványan.
A kissé kétes siker után következhetett a keskenysáv anyag. Ennek elkészítéséhez már inkább a Csillagda 1 főműszer együttesére gondoltam. 300mm-es átmérő, 2.9-es fényerő, ha valamivel meg lehet "pillantani" a külső régiót, hát mi más is lenne.
Első lépcsőben addig akartam exponálni a képeket, míg a fényes részeken meg nem jelenik beégés, illetve antiblooming-os kameráról van szó, míg a fényes részek intenzitása nem megy 45.000 ADU fölé. Mindenképp az első lépcsőből terveztem a fényes részek részleteit előhozni, így ez még nem az "eldurvulás" jegyében, hardveres binning nélkül készült.
Az SX-814 CCD-m 1x bin-es kiolvasásának zaja kb. 450ADU érték. A képeken a grafikonok minimum és maximum értékei a kép fényesség értékeit mutatják ADU-ban. Látható, hogy az OIII szűrős kép minimuma már a kiolvasási zaj értékét meghaladta, az égi háttér már "bekerült" a képbe. A H-alfa szűrős kép minimuma még BIAS szinten van, így sejtettem, hogy majd a binnelt felvételeknek igenis lesz értelme. Egyébként úgy tapasztaltam már sok képnél, azokat a részleteket lehet szépen és erőlködés nélkül előhozni, melyek nagyságrendben elérték az 1000-1500 ADU értéket a nyerseken. Az első expók értékeit elnézve, rámérve a fényes részletekre, láttam, hogy túl sokkal hosszabb expónak már nem lenne értelme, a kép a fényes részeken kitérne a lineáris tartományból.
A készítésnél a csillagdában csak az egyes expókat látom, mindig megnézem csak szimplán kihúzva őket, mire számítsak majd körülbelül. Bár ott még nem látszott a legkülső burok, csak alig-alig sejthető volt, de a sztekkelés után már örültem. Megvannak!!!! A bal oldalon a H-alfa, jobb oldalon az OIII összegzett eredménye látható.
2015. augusztus 9-én elérkezett az idő, hogy az igazán mély dolgokra is ráfotózzak. A koncepció az volt, hogy 20 perces expókat készítek, a jobb jel/zaj arány érdekében 2x binneléssel. Egyrészt a kamera így mintha nagyobb pixelekkel dolgozna, az SNR szempontjából ez már eleve előny. 2-szeres vagy további binnelés esetén másik előny, a kiolvasási zaj kb. a harmadára csökken. úgy gondoltam, hogy ha ez a két feltétel együtt van, addig kell az expót húznom, míg az egyes képeken az égi háttér határozottan meg nem jelenik. Ezután adott égről már nincs értelme hosszabbakat lőni. Számítottam rá, hogy a fényes részek be fognak égni, elvégre 900s-en már határon voltak, binning nélkül. Méregettem az első binnelt képen, a háttér fényessége alapján az 1200s-es expók mellett döntöttem.
Fenti ábrához képest ha megvizsgáljuk, láthatóak a különbségek, pedig nem is igazán nyújtottam meg az expók hosszát. (megjegyzem, a fenti MaximDL képmentésre is igaz, nem az itt látható látómezőt "mérten meg", a teljes LM-re vonatkoznak az értékek) A köd fényes részei már beégtek, ez benne volt a pakliban. A másik fontos dolog, amit ebből a képekből már látni kell, nincs igazán értelme még hosszabb expóknak. A H-alfa képnél a minimum érték 916 ADU. Tudom a kamerám BIAS-ai alapján, hogy binnelés esetén a kiolvasás zaja valahol 150-200 között van. A 916 ADU érték tehát azt mutatja, hogy az égi háttér már belekerült a képbe, a háttér értéke már a BIAS érték felett van jóval. Az OIII szűrős képekre ez még inkább igaz. Ha hosszabb időket használnék, nem kapnék újabb és mélyebb részleteket, a háttér fényével együtt azok a részletek, melyek már ebben a képben is benne vannak, világosabbak lennének csak. Különbség pusztán annyi lenne, hogy nem olyan meredek görbével jelennének meg a részletek.
A binnelés miatt a felbontás kisebb a 900s/1x bin sorozatéhoz képest. A halókban új részletet, avagy annak nyomát, hogy még lenne további, külső gázhéj, nem láttam, erős kihúzás mellett sem. Ez a kép nem került a kész képek tablójára, arra viszont jó volt, hogy mostmár tudom, az M57 körül tágabb gázgömböt már nem kell az én egemről keresgélnem.
Feldolgoztam az 1200 sec-es expós sorozatot is, nem igazán fedeztem fel benne semmivel sem több részletet mint a 900s hosszúakból, binning nélkül készített bicolor képből. A végleges tabló tehát mégsem úgy készült el, mint azt gondoltam volna. Az RGB kép helyett inkább kidolgoztam a jó felbontású keskenysáv képekből a köd részleteit. Mivel a fényes részek szinte fürdenek a jel/zaj viszonyban, nem volt nehéz a részleteket előcsalogatni, a PSF alapú dekonvolúció mintaszerűen működött, és hozta az apró fordokat, az eredeti felbontás többszörösét. Mivel a 900s-es keskenysávú sorozat felbontása sokkal jobb, mint a binnelt sorozaté, így inkább azt dolgoztam ki a tablóra, a halókról is.
Ha már viszont megvan a külső gázhéj is, kattintottam egyet a méretére. A kisképben, jobb oldalon felülre kitett méret megegyezik a SkySafari adataival, összevetésképpen behúztam a köd ellipszis alakjának hosszabbik tengelyét. A halós képen lévő piros vonal az általában látott kép mérete. Fényesség alapján én két gázhéjat látok az M57 körül. Gondolom fényességkülönbségük alapján nem egyazon időben keletkezett lökéshullámok lehetnek… A fényesebb, első karéj látszó átmérője 2.586 ívperc, a külső gömb átmérője 3.676 ívperc. Viccesen tehát elmondhatom, hogy számomra innentől a Lyra Gyűrűs köd kb 3,7 ívperc átmérőjű, nem is olyan kicsi mint gondoltam
Nagyon élveztem mind az alapanyag készítés, mind a kidolgozás perceit. Ott volt mindkettőben a kíváncsiság és a saját felfedezés élményei, ezek hajtják számomra az asztrofotós hobbit előre, újabb és újabb kihívásokat keresgélve. Engedtessék meg nekem, nagyon elégedett vagyok a végső képpel, mind a kis köd fényes részleteit, mind pedig a külső gázhéjat úgy gondolom, hogy sikerült jól elcsípnem. Az eredeti tabló ötlet nem sikerült, pár éjszaka munkája és képei nem is kerültek felhasználásra a végső képben, de kicsit sem bánom. Mindez kellett nekem ahhoz, hogy most jó ideig úgymond "leállítsam" a kíváncsiságomat, ami legalábbis eddig az M57-el kapcsolatban élt bennem.
