Nap H-alfa fotók és a newton gyűrűk

Mik is ezek a Newton gyűrűk? A legjobban ezt az interferenciát egy kép mutatja meg, aki már fotózott Nap-ot H-alfa naptávcsővel, ismeri ezt a jelenséget.

Fotózás közben mindig zavart ez a jelenség, nem szeretem, ha efféle artifaktok rakódnak képekre. Nagyon sokáig egy alap módját választottam az eltűntetéséhez, felvétel közben mozgattam a távcsövet mindkét irányba. Ezzel elértem azt, hogy az interferencia, a newton gyűrűk nem láthatóak, de tudtam, hogy ez azért nem egy elegáns megoldás, jó lenne valamit kieszelni, miként lehet megszűntetni.

Itt jött a második módszer, sok H-alfa napfotós alkalmazza. Mélyeges indíttatásból tudjuk, hogy az utólagos flat korrekció megoldja a fényesség különbségbeni problémákat. Egy H-alfa naptávcsőnél azért nem olyan egyszerű dolog a flat képek készítése. Egy objektum van, melyet felhasználhatunk fényforrásként, maga a Nap. Próbálgattam defókuszált flat-képeket csinálni, de azt vettem észre, a gyűrűk azért kissé megváltoztatják fényesség különbségüket, illetve sűrűségüket. Nem is volt korrekt teljesen a flat korrekció után az eredmény, de még mindig jobb volt mint enélkül. Következő időszakban jött a fehér karton, a fehér plexi. Elég sokat levettek a fényből, sajnos ezt expóidővel és/vagy gain értékkel kellett korrigálni. Ez is vesz el a newton gyűrűk látványából, de nem tökéletes. Mivel azt tudtam régóta, hogy itt egy interferenciát látunk, elgondolkodtam, vajon mi is interferálhat, mely ezt a jelenséget létrehozza. Weben keresgéltem, meg is találtam a kibolygatás módszerét, és a flat-elést is. Ezekről tudtam sajnos, hogy afféle erőszakos, és eredményt tekintve nem teljesen jó módszerek. Találtam viszont egy érdekes írást, innét származik a következő kép is - LINK -

Eredményt tekintve ugyan ez a tuti módszer, viszont nem tudom azt elfogadni, ha el kell direkt ferdíteni egy kamerát, direkt nem merőleges a fókuszsíkra. Nem kis mértékben, nagyon. Gondolkoztam, vajon ezzel mit is ferdítünk mihez képest, illetve webes cikkekben is szó esett arról, hogy a kamera üvege, a szenzor üvege, és az érékelő között jöhet létre ez a fajta interferencia. Az ASI174 mono CMOS kamerát használom általában Nap fotózáshoz, legyen az H-alfa, vagy kontinuum tartomány. Már mikor megvettem, kiszereltem belőle a kamera saját szenzor védő üvegét. Nem volt neki különösebb oka, egyszerűen csak annyi, azt ott feleslegesnek tartottam, már akkoriban is szabadultam a reflektív felületektől. Hiába a multi coating - feltéve ha van rajta - minden üvegfelület tükröz valamennyit. Az interferencia esetén elég minimális tükrözés, éppen ez az interferálás lényege, nagyon kicsit, de fázisukban vagy frekvenciájukban hasonló jeleket erősítünk fel nagyra. Lehet ez fel- vagy alharmonikusok között is.

Bevillant a megoldás. A vélt megoldás. Ha már a szenzor előtti üvegeken keletkezhet ez az interferencia, akkor miért is ne szedném le a szenzorról az üveget. Elsőre nem az ASI 174 kedvenc kamerámat akartam ilyen barbár módon elintézni, gondoltam kezdem egy ASI 120-al. Szétszedtem a házat, láttam viszont sajnos, a szenzorra az üvege nem úgymond ragasztva van, a chip-ek rögzítésére használatos fekete kőkemény anyaggal van beöntve. Régről ezt már tudtam, sem hővel, sem mechanikusan ezt le nem szedem onnét. Szétbontottam ezek után a 174-es ASI-t is, itt visszaköszönt egy afféle szenzorüveg rögzítési megoldás, melyet már a mono Canon gépek előkészítésénél sikerrel szedtem le több alkalommal. Hővel és mechanikusan...

Nos, akkor ez nem jött össze, nem voltam boldog. úgy voltam viszont vele, még mindig jobb egy olyan kamera, mely működik, maximum nem erőltetem a nyújtás nélküli fotózást, bolygatok, flat-elek. El is telt így egy hosszabb idő, fotóztam közben pár képet, de nem hagyott nyugodni a sikertelenség. éreztem, és egyre inkább logikusnak tűnt, hogy azt az üveget ha leszedném, megszűnne ez a ronda interferencia. A fent bemutatott ferde szenzor trükköt én nem használtam, látszik a képen a nyoma, a defókuszálatlan terület, engem zavart nagyon. Az üveg levétele közben persze ejtettem a szenzorüveg szélén egy karcot, mely sajnos a képek széleinél csúnyán meg is látszott. Az az egy karc egymás alatti három fekete-fehér mintázatot rajzolt.

Elérkezett egy nap viszont, mikor is kitaláltam, ha nem jön le szépen, akkor leszedem rondán. Afféle mindent egy lapra tegyünk fel... Erős az üveg így minden oldalán megragasztva, nem lehet csak úgy betörni. Illetve be lehet, de annak garantáltam ronda nyoma lesz a chip-en, ha egyáltalán oda nem vész az egész. élt előttem viszont az a kép régről, még a mono Canon időkből, mikor a 600D gépeknél ezzel a melegítős feszegetős módszerrel szedtem le üveget, volt egy, mely elpattant melegítés közben. Nem járattam eléggé gyorsan körbe a forró lángot. Itt most ebben az esetben pont ezt akartam elérni, repedjen meg a szenzor üvege, utána majd valahogy kifeszítgetem és letördelem a darabokat. Melegítés közben próbáltam még persze a finomabb módszert, még élesebb sniccerrel feszegettem az üveget. Elértem azt, hogy egyetlen pont sem maradt már a feszítésre, mindenhol lepattant a széle. Ekkor már csak afféle dühből is, elkezdtem csak az üveg közepét melegíteni. Akkor törjön le, úgyis lett mégegy karcom is... Fejjel lefelé fordítva a jócskán átmelegedett panelt, odapörköltem az üveg közepére. Viszonylag hosszabb idő után, de megláttam, és hallottam is a pattanást. A gázlángot elvettem gyorsan, a szenzort nem kellene direktben megsütni, így is már forró volt az egész tokozat. Szerencsémre a középről kipattanó kis darab nem befelé pattant, valahol a padlón landolt. Kaptam egy mm-es lyukat az üvegen, kifelé futó teljes keresztmetszetben elrepedt vonalakkal. Maradt még a szenzor fejjel lefelé, előkerült kisebb nagyobb csavarhúzó, melyekkel törögettem le a darabokat, ha viccesen akarnám írni, nyílt ki a szenzor szeme, mint a tubarózsa. Kellő bátorsággal, és belenyugvással, lepattintgattam a létszó részeket. Maradt pár a ragasztóban, elfér. Nem adtam sok esélyt annak, hogy ezt a hősokkot túlélte a kamera... Miután kihűlt, és összeraktam, jöhetett a próba. Sajnos a szenzor teljes felülete villogott, minden kb. ötödik kép egy teljesen fekete kép lett csak.

Eltettem a polc mélyére a kedvenc Nap kamerámat, úgy voltam vele, hogy majd előszedem az ASI120-at, ennek sajnos annyi lett. Az ASI174 pixelének nagyobb mérete, a szenzor nagysága nagyon ideális a nyújtással készülő képekhez, de erről így egy ideig lemondtam...

Kimaradt egy pár hónapos napfotózási időszak, mással voltam a hobbit illetően elfoglalva. Majd úgy hozta a szabadidő, és a felhők, hogy adódott az alkalom, előszedtem a cuccokat. Ekkorra valahogy ki is ment a fejemből ez az egész kudarcos kaland, megszokásból nyúltam az ASI 174-ért, bele a távcsőbe, élőképen már fókuszálgattam javában, mikor is beugrott, ez a kamera legutóbb még csak fekete-fehéren villogott... Megnéztem a kamera házát - vicces - biztosan a 174 van e a kihuzatban, de persze hogy az volt. Mai napig nem tudom, hogy anno a kemény átalakítás után vajon a PC oldalán volt e a hiba, vagy csak valami töltés maradhatott e valahol a kamerában, de lényeg a lényeg, semmi villogás, megy a mai napig rendesen.

Ez az észlelés tehát dupla öröm lett. Egyrészt végre mehettek a Nap H-alfa fotók, másrészt megdöbbenve és jó érzéssel láttam azt, hogy nem látok semmit, ami a newton gyűrűket illeti. A kamera tehát jól működik mégis, az interferencia ronda sávos mintájának pedig nyoma sincs.

Az átalakítás tehát mégis jól sikerült, az eredmény, melyben titkon bíztam, nem csak elméletben, a gyakorlatban is működik. A newton gyűrűk, az interferencia artifaktjait a szenzorüveg is okozta, valószínűleg reflektált a szenzor és az üveg belső felülete.