Légköri nyugodtság változás

Mi is ez a lucky imaging? Nagyon sokan használjuk, maximum nem neveztük el ezen külhoni bejáratott néven. Pedig a módszerről mindent elmond a neve: szerencsés-fotózás. Nem mélyeges fotós módszer, ott általában halvány az objektum, amit fotózni szeretnénk. Fényesebb objektumokról, mint például a Hold, bolygók, és a Nap, nagyon sok rövid expót készítünk, majd ezek közül válogatjuk le a legjobbakat, és akár dark, flat, bias korrekciókkal - a mélyéghez teljesen hasonlóan - kalibráljuk, majd összeadjuk ezeket. Itt is igaz a jel-zaj viszony növelésének minden előnye, a kapott sztekkelt képet sokkal jobban kihúzhatjuk, illetve komoly élesítésen eshet túl. Mitől is szerencse-fotózás ez? A gyorsan változó légköri állapotokat úgy próbáljuk - általában sikerrel - kicselezni, hogy a sok-sok felvétel között a szerencsére bízzuk magunkat, a több ezer kockában biztosan lesz párszáz olyan, melyeket nem hullámzott és mosott szét a légkör.

A leválogatásnak, és az összeadásnak inkább majd egy külön bejegyzést fogok készíteni, elég hosszú téma tud lenni, most a légkör nyugodtságát vegyük górcső alá, amely a lucky imaging-nél az egyetlen olyan tényező, melyet nem tudunk digitálisan pótolni, hatni rá.

Ha a légkörünkben turbulenciák vannak, még ez esetleg magasabb szálló por vagy pára komponenseket is tartalmaz egyes rétegekben, az a kapott képkockákat egytől-egyig rontani fogja. Ezt szemléltetendő, mindjárt következzék egy kép. A légköri nyugodtságot vadásszuk mi szerencse-fotósok. Ismerünk esetleg szabályokat, melyek a légkör fizikáján alapulnak. általában napnyugtakor, más esetben kora reggel észlelünk olyan légállapotot, mely nyugodtsága révén alkalmasabb a fotózásra, mint egy déli hullámzó légkör, vagy éppen - ha éjszakában vagyunk - egy totális sötetségben kialakuló felszálló áramlat.

Az észlelőhelynek is nagyon fontos, eszenciális a jelentősége véleményem szerint. Nem lehet például panelházak környékén, vagy éppen két tömb között éjszaka, de nappal sem nyugodt légkört várni. Mint a forró aszfalt a távolból, ott komoly feláramlások lesznek. Jobb lehet ettől egy tiszta rét, vagy egy erdő közepében egy nagy tisztás, talán a legjobbak azok a helyek, melyek körül nagy vízmennyiség van. A tengerszint feletti magasság a légrétegek miatt, az effektív magasság a feláramlások miatt fontos.

Van aki megteszi, hogy ideális helyre merészkedik lucky imager észlelését végezni, de szerintem többen vagyunk, akik azt a kis időt inkább kertekből, erkélyekből távcsövezve töltjük el. Kis időt? Azért vagyunk szerintem sokan, és ez igaz főleg az éjszakai lucky-sokra, akik azért nem is olyan kis időt töltenek az alapvetően gyors technikával. A távcsövek kihűtésén, és egyéb technikai dolgoktól is függetlenül sűrűn mintázzák az eget. Ugyanis tapasztaltak már olyat, hogy fél óra különbséggel homlokegyenest változott az ég minősége, avagy az élőképre tapadva meglátták, vannak percek, melyeknél a kép úgymond kimerevedik.

Jómagam a szerencse technikát leginkább Nap fotózásnál használom csak. Tulajdonképpen csak nem olyan régen gondoltam abba bele, hogy ezek az éjszakai szabályok nappal is igazak kell legyenek. Vagyis erre voltam kíváncsi, vajon milyen mértékben lehetnek ezek igazak? Vajon van e az a perc, mely tényleg brutális nyugodtságot ad?

Látható a fenti képeken, hogy nagyon nagy mértékben változott a légkör állapota, már ezen a negyed órán belül is. Vannak időszakok, mikor nagyon jónak mondható volt a nyugodtság, de van amikor a közepes eredményt meg sem közelíti az, amit leválogatás, sztekkelés, és élesítés után kapunk. A képek egyenként kb. 5000 kockából készültek, a legjobb 100 darabokat válogattam le. Megállapíthatjuk, hogy óriási jelentősége van a kép minőséget illetően ebben is a szerencsének. Double lucky imaging - nevezzük már el...

Viszont ezzel itt egy recept, Nap fotózásnál is meghatározó az éjszakai módszer, nem csak kattintani kell, és menni tovább a korongon - én ezt eddig így csináltam - hanem ami igazán fontos, nem árt róla szekvenciát készíteni inkább.

Sajnos az animációról, élvezhető minőségben még le kell mondanom. Jelenlegi technikával, ezen a nagyításon ezt nem tudom rendesen megcsinálni, ha az illesztésen még el is kezdenék finomítani, a gyorsan változó légkör miatt élvezhetetlen lesz az eredmény. Van hová fejleszteni a technikát, létezik egy eszköz, mely a nyugodtságot figyeli, majd ha elért egy megadott értéket, indul az expó sorozat. Solar Scintillation Monitor a neve, arra a jelenségre apellál, hogy ha egy jobb nyugodtságú időszak kezdődik, az mondjuk kb. fél percig valószínűleg elég konstans módon maradni is fog. Létezik belőle mélyeges verzió, éjszakai körülményekre, a Hold és bolygó fotósok tudják azt használni. Véletlenül sem reklámot akarok ezzel csinálni az eszköznek, de hátha segíthet másnak is. Minden esetre - gondolkodom már jóideje ezen - valószínűleg egy ilyen eszközt be fogok szerezni, lesz róla gyakorlati hazai teszt.

Addig is maradjon egy jó tanács a perfekcionista fotós társaimnak, ne elégedjünk meg egy sorozattal, bírni kell háttértárral, érdemes és látványos eredményt kapunk, ha egy témáról hosszabb időn keresztül rögzítünk kockákat.

Itt jön be egy érdekes kérdés, mennyi kockát rögzítsünk. Nézzük fenti képet, most ebből azt szűröm le tanulságképpen, nem kellenek a tízezres, több-tízezres mennyiségek. Más kérdés, már csak a mozgások miatt sem. Napon, H-alfa képek készítése közben jelentősen és gyorsan mozdulnak el részletek. Az én effektív, kb. 4500mm fókusztávomon adott területről maximum 90 másodperc alatt kell a lehető legtöbb kockát begyűjtenem. Gondoljunk csak bele, az elmozduló részleteket is valahogy próbálja illeszteni a szoftverünk, de az eredmény biztosan nem az adott részlet mégjobb kiemelése lesz, inkább a mozgásból eredő elmosás. A Hold fotósok se dőljenek nyugodtan hátra a székben, ott is változnak - bár sokkal lassabban - például az árnyékok.

Folytatjuk a témát....