Sharpless 2-129

Ismét egy tavalyi anyag, melynek feldolgozásához végre elértem. Angolból fordítva repülő denevér ködnek hívják, én – ha már kényszeresen kell ilyen fantázia neveket adni :) – csak tappancs ködnek neveztem el. A Cepheus csillagképben látható ez a nagy, 140×140 szögperc méretű fényesebb HII régió. Ezt a képeket éppen azelőtt készítettem, mielőtt a 3db Sigma objektív (két színes kamera és egy mono H-alfa) mellé felszereltem mégegy mono 600D-t, OIII szűrővel. Utólag sajnálhatom, ugyanis OIII szűrővel és az ehhez használható hosszabb expóidőkkel valószínűleg sikerült volna a képre kerülnie az Outters-4 objektumnak, mely egy halvány, bipoláris planetárisokra hasonlító, az Sh2-129-en belül látszó ködösség. Akit érdekel Ou-4 katalógusszámra keresve talál róla weben képeket.

Ez a kép is tulajdonképpen hamisszínes, az RGB anyag mellé a mono géppel jóval mélyebben, H-alfa anyagot fotóztam. Itt még az objektívek fényerejével variáltam úgy, hogy az RGB képek és a H-alfa kép is egyazon expóidővel mehessen. Ez volt az első és az utolsó ilyen, ennek a Sigma objektívnek f4.0 fényerőnél van szép képe. Viszont mivel egyenlő expóidők voltak, itt mehetett a bolygatás. Amire a következő képnél (Sh2-157) rájöttem, hogy nem is annyira fontos. Itt nem annyira rontotta el a H-alfa hozzáadása a fehéregyensúlyt, mint az előző, Sh 2-157-nél. Nincs olyan kiterjedt emisszió a Tejút ezen részén, mint ami a Buborék köd körül látszik, így a háttérben majdnem teljesen saját színükben és formájukban megmaradhattak a porködök. Az RGB képen jól látszanak az inkább refleksziós részek, ezek a "tappancs nagyujja, ujjai körül" vannak. Az emissziós morfológiát a H-alfa hozzáadása teszi láthatóvá, ezek a tappancs belső részei, illetve a mellette jobbra fent látható halvány vörös pamacsok.

A feldolgozásnál itt is a nem olyan régen kigondolt Pixinsight saját eljárással, és nem az automata szkriptekkel adtam össze az RGB és a H-alfa anyagot. Az előző képnél (Sh2-157) alkalmazott Pixinsight process sorrendet most kicsit még megváltoztattam, az R csatornánál használt maximumokra leválogatást megkapta a képek Luminanciája is, kicsit másképp. Az előző képnél még csak a H-alfa intenzitások arányában görbéztem kicsit feljebb a HaRGB képet, itt már az RGB és a H-alfa kép L rétegét is kidolgoztam. Nem alkalmas rá egy egyszerű "max" metódus (mint az R csatornánál), mivel akkor a kizárólag RGB képeken szereplő porködök struktúrája eltűnik a H-alfa ott szinte homogén hátterében. úgymond "blendézni" kellett a H-alfa és az RGB fényesség különbségeket a végleges képre. Ha ezt az asztrofotózásban szokásos jelöléssel akarnánk ellátni, akkor ez a kép egy L(HaRGB)HaRGB gyönyörű mozaikszót kapja (vagy valami effélét), ami a végeredmény látványára enged következtetni azoknak, akik használtak már kevert felvételeket. Egyébként ez a kép volt a feldolgozási sorban következő még a Sadr-régió mozaik után. Ennél a képnél ragadt be kicsit a publikálás, ugyanis a beépített szkriptekkel már jópár hónappal ezelőtt összedolgoztam a különféle képeket, de az eredmény nagyon nem tetszett. Láttam a H-alfa kép mélységét, de ezt nem láttam viszont a HaRGB képen. Nagyon sok morfológia veszett benne. Nem gondolkodtam akkor a megoldáson, több órát foglalkoztam vele, meguntam. Most, hogy az Sh2-157 feldolgozásával ezt a képet úgymond átugrottam, ott bevillant egyfajta "kézi" metódus, végre visszakanyarodhattam ehhez is. Jöhet a processing menü sorra következő többi képe…

Idén – ha el nem felejtem – biztosan visszatérek még erre a témára, de akkor már a fő célpont az Outters 4 fotózása lesz. Ez az anyag jó így ahogy van, egy mélyebb OIII sorozatot kell csak hozzá készítenem.