-
NGC 7129
-
2016. szeptember 01.
2013. év végén már fotóztam ezt a szép refleksziós ködöt. Az akkori alapanyag kidolgozásával meggyűlt a bajom, éppen akkor váltottam az AstroArt programról a Pixinsight-ra. Az a kép az első, mondhatni "vak próbálkozások" eredménye, még a feheregyensúly beállítását sem ismertem az új programban. Azóta ez másképp van már, nem kérkedésképpen írom, de a sok-sok kép feldolgozása, és a sok utánaolvasás eredményeképpen otthonosan mozgok már a Pixinsight-ban, a legnagyobb kedvenc all-in-one programban. Az otthonosan mozgást csak arra értem, hogy amit szeretnék egy adott képpel digitálisan csinálni, vagy korrigálni, már végre tudom hogy mely paranccsal, és körülbelül milyen paraméterekkel érem el.
31×3 perc L, 3-3x3perc R-G-Bés akkor jön újra az NGC 7129… Mivel RGB téma, refleksziós terület, így csak a kellő és szükséges holdfény nélküli éjszakát kellett kivárnom. A képek elkészültek, igazából minden ment mint a karikacsapás, bekerültek az egyes kockák a háttértárra. Most, hogy előszedtem, sajnos újra tapasztaltam, hogy ez a köd valahogy nem adja meg magát nekem könnyen… A B szűrős flat képem sajnos eléggé régi volt már, ezen a csatornán a hátteret kezelnem kellett Pixinsight-ban a Dynamic Background Extractor-al. Alap esetben ezt ha kell is, a már összerakott RGB képen szoktam és illik bevetni, de valamiért most a kék szűrős képeken láttam meg a maradék vinyettet, a többinél nem. Jelenleg már nem ez a kamera a nagytávcsövem "szeme", az új kamera felszerelésénél kiderült, hogy a Wynne korrektor keményen reflektál, valószínűleg ennek a nyomaival gyűlt meg eddig is a bajom ezzel a setup-al. A korrektor belső refleksziója erre a kamerára éppen a széleken hatott csak ki, afféle extra-vinyettálás képpen. Nem is volt esélyem ezt a jelenséget látni eddig, a nagyobb szenzor viszont megmutatta. Próbáltam ennél a képnél is utólagosan szabadulni ettől a ronda széli refleksziótól, a lényeg maga a ködösség a közepén, amennyire lehetett, útólag helyrekalapáltam a széleket. A képen nem használtam HDR-t, A refleksziós terület közepe elég fényes, de nem akartam az eredeti fényes területek luminancia arányát beáldozni, a képet ellapítani. Megbújnak ott részletek, de maradjanak most csak ott, a fényes ragyogásban. Csillagkicsinyítést sem használok már ezzel a távcsővel, a nagy apertúra miatt a csillagok számomra megfelelő méretűnek látszanak. A totálisan korrekt fehéregyensúlyt ennél a képnél kicsit beáldoztam az esztétikum oltárán, kicsit erősebben szaturálva ez a porködös rész most így tetszett.
Az NGC 7129 3300 fényévre van tőlünk. Látszó mérete körülbelül 7×7 szögperc. Egy fiatal nyílthalmaz csillagai világítják meg a ködöt. Ez a halmaz több mint 130 csillagból áll, koruk 1 millió év körüli. Tehát fiatal csillagok formálják ezt a szép morfológiát, a keletkezésük bölcsői is jól láthatóak a fotón.
