Sharpless 2-170 SHO

Ez a Sharpless objektum egy népszerű fotótéma, a Cederblad 214 mellett található a Cassiopeia csillagképben. Távolsága tőlünk kb. 8500 fényév. Látszó mérete 20×20 szögperc. Felületi fényessége úgy tapasztaltam, hasonló a Cederblad 214-hez. H-alfa tartományban hemzseg a részletektől, az OIII tartományban inkább csak a központi része mutatkozik meg, az is nagyon halványan. SII szűrős képeken a köd látszó "kör alakja" megjelenik, de morfológiájában nincs sok izgalmas részlet, elég halvány is ebben a ködben ez az emissziós vonal képe. A képet többféleképpen is elkezdtem kidolgozni. A klasszikus Hubble paletta színeiben (R-SII, G-Ha, B-OIII) a domináns H-alfa zöldje miatt elég furcsának és szokatlannak tűnt a háttér teli zöldje a kép egyik felén. Arany-türkiz verzióban elveszik az SII értelme, csalókává válik a háttér hidrogénje, afféle porködként tűnik fel, pedig ahhoz köze sincsen. így maradt a számomra legnehezebb színvilág, az RGB-szerű megjelenés. Azért írom legnehezebbnek, mert eddig is tettem már kísérleteket ilyen "valós RGB-re hajazó" feldolgozással SHO képeknél, de egyik sem tetszett, már fél úton sem. Ha az OIII erősebb lenne a ködben, biztosan a Ha-OIII bikolor feldolgozás mellett döntök. No meg akkor az SII félvételeknek értelmük sincs, színmaszknak talán jók, de az már nagyon erőltetett eredmény lenne. A csillagok színeiről csak annyit, azt hiszem ennek a képnek kapcsán jöttem rá véglegesen, a szép és valós színű csillagmezőhöz bizony fotózni kell RGB anyagot. A képen a csillagok színe követte a zöld alapképből az átszínezés lépéseit. így lett a színük ilyen köztes megoldás, valahol a bikolor képek egészen "valódiságot suggaló" színei és a Hubble paletta lila csillagai közötti.

Látható a lenti felsorolásnál, hogy ezt egy Atik 11000 kamerával készítettem. Pár meglévő CCD kamerámat "dobtam bele" ebbe a kamerába. A KAF3200 szenzorral szerelt Moravian kamerát még most is az eszközeim legjobbjának tartom, viszont kicsi a látómezeje, 6,8 mikronos pixelmérete miatt idaálisan inkább 2x binnelve tudtam eddig használni ezen távcső fókuszán. Ez pedig nem mást, mint kisméretű képet eredményezett, a látómező is korlátozott volt. A G2-3200-nél fellépő blooming (túlcsordulás-megfolyás) jelenséget elég jól megtanultam már kezelni, viszont a Tejútban fotózva, a sűrű csilagmezőben akadt vele bajom szinte minden témánál. A blooming-ot szoftveresen jól le lehet kezelni ugyan, viszont ha a túlcsordulás az adott objektumban jelentkezik, lehetetlen "valósra" kijavítani. Az Atik 11000-ben lévő Kodak KAI11002 mono szenzor kvantumhatásfoka jócskán elmarad ugyan a KAf3200-tól, viszont cserébe binnelés nélkül a felbontás 1″ körüli lehet, a két kamera közötti látómező, a kamerák szenzor méretei viszont mint törpe és óriás, végre élvezhetem a 458-as távcső által levilágított igen nagy látómezőt. össz-expóidőben tehát bukás van az érzéketlenebb kamerával, ezt nem csak ennél a képnél, de a csere után párnál már tapasztaltam, viszont a látómező nagysága ezt kárpótolja.

Ezt a szép hidrogén ködöt becézik Kis Rozetta ködnek is, nem véletlenül, nekem is ez villant be, mikor először megláttam az első H-alfa képeket. Nem is biztos, hogy csak közel kör alakja, de talán a morfológiája miatt is.