• Sharpless 2-170 SHO

  • 2016. szeptember 12.
  • Sharpless 2-170
    Cassiopeia
    Látszó méret:20x20 ívperc
    Optika:458/1900 asztrográf
    Kamera:Atik 11000 mono CCD
    Szűrők:Baader Ha, OIII, SII
    Expóidő:3,5 óra
    Egyéb eszközök:Fornax100, StarLight Xpress Lodestar X2, 2db Atik EFW-2, TS 2,5 Wynne, TS 9mm OAG
    Készült:2016-09-12
    Helyszín:Kiskunfélegyháza
  • A 458/1900 asztrográfomra új kamerát szereztem. A G2-3200 egy "superb" kamera, viszont kis látómezőt kaptam vele a jóval kisebb szenzor méret miatt. Ami sokszor nem zavaró, de sok nagyobb látszó méretű objektumnál nem akarok mozaikolni. Ez a kép is jobb lett volna nem ennyire keményen binnelt alapanyagokból, de majd legközelebb.

    10×15 perc Ha (2x bin), 3-3×10 perc OIII-SII (4x bin)

  • Ez a Sharpless objektum egy népszerű fotótéma, a Cederblad 214 mellett található a Cassiopeia csillagképben. Távolsága tőlünk kb. 8500 fényév. Látszó mérete 20×20 szögperc. Felületi fényessége úgy tapasztaltam, hasonló a Cederblad 214-hez. H-alfa tartományban hemzseg a részletektől, az OIII tartományban inkább csak a központi része mutatkozik meg, az is nagyon halványan. SII szűrős képeken a köd látszó “kör alakja” megjelenik, de morfológiájában nincs sok izgalmas részlet, elég halvány is ebben a ködben ez az emissziós vonal képe. A képet többféleképpen is elkezdtem kidolgozni. A klasszikus Hubble paletta színeiben (R-SII, G-Ha, B-OIII) a domináns H-alfa zöldje miatt elég furcsának és szokatlannak tűnt a háttér teli zöldje a kép egyik felén. Arany-türkiz verzióban elveszik az SII értelme, csalókává válik a háttér hidrogénje, afféle porködként tűnik fel, pedig ahhoz köze sincsen. Így maradt a számomra legnehezebb színvilág, az RGB-szerű megjelenés. Azért írom legnehezebbnek, mert eddig is tettem már kísérleteket ilyen “valós RGB-re hajazó” feldolgozással SHO képeknél, de egyik sem tetszett, már fél úton sem. Ha az OIII erősebb lenne a ködben, biztosan a Ha-OIII bikolor feldolgozás mellett döntök. No meg akkor az SII félvételeknek értelmük sincs, színmaszknak talán jók, de az már nagyon erőltetett eredmény lenne. A csillagok színeiről csak annyit, azt hiszem ennek a képnek kapcsán jöttem rá véglegesen, a szép és valós színű csillagmezőhöz bizony fotózni kell RGB anyagot. A képen a csillagok színe követte a zöld alapképből az átszínezés lépéseit. Így lett a színük ilyen köztes megoldás, valahol a bikolor képek egészen “valódiságot suggaló” színei és a Hubble paletta lila csillagai közötti.

    Látható a lenti felsorolásnál, hogy ezt egy Atik 11000 kamerával készítettem. Pár meglévő CCD kamerámat “dobtam bele” ebbe a kamerába. A KAF3200 szenzorral szerelt Moravian kamerát még most is az eszközeim legjobbjának tartom, viszont kicsi a látómezeje, 6,8 mikronos pixelmérete miatt idaálisan inkább 2x binnelve tudtam eddig használni ezen távcső fókuszán. Ez pedig nem mást, mint kisméretű képet eredményezett, a látómező is korlátozott volt. A G2-3200-nél fellépő blooming (túlcsordulás-megfolyás) jelenséget elég jól megtanultam már kezelni, viszont a Tejútban fotózva, a sűrű csilagmezőben akadt vele bajom szinte minden témánál. A blooming-ot szoftveresen jól le lehet kezelni ugyan, viszont ha a túlcsordulás az adott objektumban jelentkezik, lehetetlen “valósra” kijavítani. Az Atik 11000-ben lévő Kodak KAI11002 mono szenzor kvantumhatásfoka jócskán elmarad ugyan a KAf3200-tól, viszont cserébe binnelés nélkül a felbontás 1″ körüli lehet, a két kamera közötti látómező, a kamerák szenzor méretei viszont mint törpe és óriás, végre élvezhetem a 458-as távcső által levilágított igen nagy látómezőt. Össz-expóidőben tehát bukás van az érzéketlenebb kamerával, ezt nem csak ennél a képnél, de a csere után párnál már tapasztaltam, viszont a látómező nagysága ezt kárpótolja.

    Ezt a szép hidrogén ködöt becézik Kis Rozetta ködnek is, nem véletlenül, nekem is ez villant be, mikor először megláttam az első H-alfa képeket. Nem is biztos, hogy csak közel kör alakja, de talán a morfológiája miatt is.

Vissza