-
Sziámi ikrek (NGC 4567 - 4568), Messier58, kisbolygók
-
2017. április 15.
Lehet elsőre furcsa így egy asztrofotót látni, de nem igazán tudtam másképpen megmutatni ennek az anyagnak a lényegi objektumait. Ezen a hosszúkás képen legalább jól látszik a két fő objektum látszó távolsága az égen. Ha kivágtam a középső részt, hogy valamelyest szokásos oldalarányú képet kapjak, számomra furcsán néztek ki egymás mellett az objektumok. A képi nyersanyag szeles éjjelen készült. összesen 44 Luminance expó készült, ebből 30db-ot tudtam a feldolgozott képbe tenni. április 1-én éjjel készültek a nyers fotók, valószínűleg az időjárás is áprilisi tréfát játszott. Történt ugyanis, hogy tökéletes szélcsendes idő mellett, sötét égen kezdődtek az expók. Először általában a színszűrős fotókat készítem el, így volt ez most is. Majd valamikor 22:30 környékén egyszer csak feltámadt egy erősebb szél. Természetesen azonnal elkezdett bandukolni a vezetőcsillag, a képek is olyanok lettek. Mivel ez a terület az égen éppen jó helyen van ahhoz, hogy a távcső ne akadjon falba vagy mechanikába, bejött a gondolatom, hajnali 1:30 után csendesedett a szél, és még a végére lett pár jó L expóm. Nem a sirámokat akarom gyarapítani, de ezen az éjjel volt mégegy jó tréfa. Az előző esti fókusz pozícióval voltam kénytelen fotózni, nem akart kapcsolatba lépni a MaximDL-el a fókuszmotor vezérlőm. Talán ennek nyoma meg is látszik a kép jobb oldalán, a Wynne korrektor fényút dizájnja keményen bűnteti a nem atompontos fókusz pozíciót. Sebaj, akkor is elcsíptem ezeket a galaxisokat.
A fő célpont természetesen az NGC 4567-4568 párosa volt. Láttam viszont, hogy ha kiteszem a kép bal oldalára őket, akkor a túloldalon elcsíphető az M58 is. Miért is ne? A két NGC objektumnak van beceneve is, Sziámi ikreknek (Siamese twins) is nevezik őket. Az ég ezen területére eddig az évek alatt nem is igazán fotóztam. Ezeken az éjjeleken elég jó volt az átlátszóság - városi szinten legalább is - ahhoz, hogy ide tervezzek sorozatot. Mert hogy ez a kép egy igen frankó, 4 napos holdmentes ég utolsó darabja volt. Megláttam őket csillagtérképen, rákerestem gyorsan weben, húúú de érdekesek ezek, gondoltam. Két galaxis egyben, éppen ütköznek, bár már a képek alapján kicsit gyanús volt, hogy hol a kidobódott por és anyag.
Hatalmas a kataklizma, két nagy galaxis egymásba olvad! Vagyis csak olvadna, a helyzet az, hogy semmi közük egymáshoz. Az NGC 4568 (fent) távolsága tőlünk 62 millió fényév, az NGC 4567 (lent) 98 millió fényévre van. Ezért marad tehát el a show-ból a kidobódott por, ezért látszik a két galaxis ilyen nyugodtnak, zavartalannak.
A nagy bumm tehát elmaradt, ez is egy afféle vaklárma, amit a Stephans s Quintet művel, ott is kilóg a buliból az NGC 7320, a kékes színű galaxis. - LINK -
A fő képen a Sziámi ikrek alatt látható egy nagyobb E-típusú elliptikus galaxis, az NGC 4564. 51 millió fényévre van tőlünk, 1132 km/s sebességgel távolodik. Igyekszik tehát a Sziámi ikrek közelebbi tagja után, de ő sem fogja tudni elcsípni, az NGC 4568 2236 km/s sebességgel robog előtte.
Ha valaki a főképen jól megnézte a környezetét, láthatta, hogy ez már bizony a látómező azon részén volt, mely a beakadt fókuszer állíthatatlansága miatt kissé defókuszban van. Aki ezt esetleg nem fedezte volna még fel, most szóltam el magam. Sokféle színben pompázik ez a galaxis a webes képeken, színindexe alapján (+0.82) még a SkySafari által mutatott kép sem annyira helyes. SkySafari-ban szép halvány kékes, szoktuk mondani, galaxis kékes a színe, a +0.82 inkább valamiféle gyenge okker sárgát jelent. Ennek alapján persze az én képem sem tuti helyes színileg róla, de talán azzal megmenthetem magam, az okker sárgás árnyalat a domináns, fényes magjában, mint meghatározó részben, jelen van.
Javaslom teljes méretben megnyitni a képet, akkor látszik részletesen a szöveg, a kisbolygók mozgásának vonalai is. 7db objektumot sikerült a képeken azonosítani, a 2002 RL172 katalógusjelűvel ismét sikerült a számomra afféle varázsos 20 magnitudós határt átlépni. A kép egyben mutatja a teljes látómezőmet is, a széleken az elhúzásokkal, a vacak középső hibás flat korrekcióval együtt. Sajnos a 458-as csőre már nem tudok harmatsapkát, árnyékolót tenni, így ezzel a hibás flat korrekcióval úgy fest, együtt kell élnem. Az eddigi képeknél legalábbis biztosan. úgy gondolom, a flat panel erős fénye tükröződik a korrektorról, és ez ennek lehet nyoma. Ezt a karikát úgy kell nézni, hogy a képkockák itt már átestek bias, dark, flat korrekciókon, és utólagosan DBE-vel, mű-flat-el is korrigálva van. Annó szétszedtem a korrektort is, a gyári minimális belső mattítást a lencsék közötti velúr tapétázással oldottam meg. Az is eszembe jutott már, hasonló mintát csinál az a jelenség is, ha a szenzoron párásodás jelenik meg. Sebaj, ennyit elég is ezzel foglalkozni, majd kitalálok rá valamit, addig is marad a szoftveres utólagos korrekció. Egyébként is csak ennyire maximumra húzott képen látszik ennyire.
Nagyon élveztem ennek a képnek a kidolgozását. Lehet hogy írtam ezt már jópár képemnél, de voltak és lesznek is kedvencek. Kíváncsi voltam erre a galaktikus kataklizmára, melyet a Sziámi ikrek ígértek, de az is érdekes volt, mikor kiderült, ezeknek nem sok közük van egymáshoz. A drizzle nagyított képekben nagyon bíztam, hogy jók lesznek, de úgy fest, bolygatás nélkül a drizzle algoritmus azért nem az igazi. A kép készítésének, a kapcsolódó anyagnak a végén pedig jött a kisbolygó vadászat, ezt mindig is szerettem. Lehet hogy már már rutinszerűen megy, de mindig meg tudok még örülni egy-egy új vonalkának ezen az összegzett képen.
