Messier 27 - keskenysávú szűrős és RGB szűrős kompozitok

Régebben készültek a képek, csak most lett számomra aktualitása ezek kidolgozásának. Az alapanyagot még 2015. augusztus 12. és 14-én készítettem. Akkoriban az 1. csillagda főműszere még egy 300-as tükörrel szerelt asztrográf volt. Ahogyan a nyers képeket nézegettem, azonnal beugrott pár gondolat, miért is lett ez anno célpont újra. újra, mivel ezelőtt már három alkalommal fotóztam ezt a planetáris ködöt. Először még 2012. augusztus 25-én, majd 2014. július 26-án, utoljára pedig 2014. augusztus 16-án. Első két esetben RGB képek készültek, a legutóbbit hegyeztem volna ki az ún. lepkeszárnyak fotózására, keskenysáv szűrőkkel. Lepkeszárny, eléggé bugyuta tud lenni az efféle becézgetés, de így minden amatőr fotóstársam, és csillagászat iránt érdeklődők azt hiszem egyből tudni fogják, miről is van szó.

Régebbi képeim rendre más kamerával készültek. Első kép még Canon tükörreflekszes fényképezővel, a második egy Orion Starshoot G3 CCD kamerával, a sorban utolsó pedig azzal a kamerával, mellyel ezt a most kidolgozott képet is készítettem. Egy dolog volt valahogy közös az eddigi M27 képekben, mindegyik ugyanazzal a 250mm-es GSO RC távcsővel készült. Ennek fényereje gyengébb, mint volt a fent említett 300-as newton távcsőé, melynek eredendő f/4 fényerejét reduktorral még meg is növeltem f/2.92-re. éppen ez volt ennek a mostani képnek a lényege, erre voltam kíváncsi, hogy egy keményen meghúzott expóidőkkel, fényerős, nagyobb átmérőjű távcsővel vajon mennyire nehézkes megmutatni ezeket a lepkeszárnyakat. Hát lássuk...

Ebben a képben van számomra még mindig nem tetsző, kompromisszumos dolog. Beugrott a nyersképek nézegetésekor az is, miért is tettem el ezt a sorozatot. Felhős idő volt a nyersképek tanúsága szerint a készítés mindkét éjszakáján. Végignézve a keskenysáv szűrős képeket, a készült anyag több mint egyharmadát ki kellett hagynom a sztekkelésből, mentek a kukába. Még arra sem voltak jók, hogy a képszerkesztő szoftverben a súlyozott összeadásnál valamit is tegyenek a végleges eredményhez. Ezéárt lehettem annó csalódott ezzel a munkával kapcsolatban.

No de sebaj, manapság már kissé másféle a hozzáállásom a saját asztrofotóimhoz. Ha most csinálnék sorozatot erről az objektumról, lennének inkább egyórás expozíciók, de a binneléssel a felbontást nem rontanám el. Két év alatt más szelek fújnak, manapság a nagy képekre hajazok. Lesz tehát folytatása biztosan még az M27 sorozatnak, de egyenlőre ez a fenti kép a kedvencem, ami a bikolor kidolgozást illeti. Idénre már iránya miatt nem lesz fototéma a 458-as távcsőnek, kissé kopogtatom a fejem, hogy ezt az anyagot hamarabb nem szedtem elő. Ugyanis: játszi könnyedségel adta magát a külső emissziós haló ezen a sorozaton! Amit az eddig utolsónál, az első lepkeszárnyas képemnél tapasztaltam, mi szerint erps maszkolással, és akkor is csak részben látszik a haló, itt ezzel teljesen elégedett vagyok. Felbontás és képméret ide vagy oda, most megvan a - kedv szerint - megugrandó saját határom ami ezt az objektumot, a külső halóját illeti.

Ezt a projektet ez vezérelte, az elsőnél - LINK - elégedett voltam a felbontással, a színek is jól sikerültek. Ehhez a képhez nagyon kellemes emlékeim fűződnek. Megmaradt, hogy amikor feltöltöttem BTC galériába, és visszanéztem nap végén, nem hittem annak amit olvasok... Ez előtt a kép előtt szenvedtem a digitális utómunkával, és akkor ott a kép alatt Varga Jani, és mások kommentjeit olvasom, hogy mennyire jól is sikerült ez. Pedig éppen nem éreztem már annak, foglalmam sem volt az előző képeim miatt arról, mi is a szép. Varga Jani és Somogyi Peti voltak azok (ezek a nevek maradtak meg, konkrétan hogy mit írtak nem), akik arcon vágtak a tetszésükkel, véleményeikkel. Nem tudtam akkor, hogy vajon ez mitől is lett akkor most jó, azt pláne távolról sem sejtettem, hogy majd más objektumon ezt hogyan fogom tudni megismételni. Az asztrofotózással kapcsolatosan viszont éppen ez volt az az igényem, amit azóta is keresgélek, hogyan lehet azt tenni egy képpel amit akarok, és hogyan lehetne egy saját sztenderd-re beállni a mélyég fotókkal kapcsolatban.

Kalandoztam más objektumokon, majd jött két évre az első M27 fotóra az első mono CCD élményem. A Canon gépek átalakíátsai, mono szenzorokra kaparásai, midnenféle hűtései után itt szippantott be a CCD dinamika élmény először. A nyersanyagot anno eléggé csetlő-botló módon dolgoztam ki - LINK - mostani szememmel már látom, szerintem akkor is gyanús kellett legyen, a részletek erőltetése miatt a csillagmező látta kárát a sok élesítő metódusnak. Ez volt az utolsó képem a G3 kis CCD kamerával, sajnos azt azóta nem tudtam újra életre kelteni. Pedig ehhez a kamerához kivételesen nem is nyúltam, nem szereltem át rajta vagy benne semmit...

Jött az első lepkeszárny kísérlet. A CCD dinamika és fotó-élmény annyira megfertőzött a G3-al, beszereztem az első komolyabb CCD kamerát. Gondoltam akkor ne is menjünk nagyon odébb, maradjon az első téma az M27. Készült ekkor - ha jól emlékszem - RGB képsorozat is, de azt már nem tudom miért, nem dolgoztam ki, legalábbis kép nem lett belőle. Ekkor prübálkoztam viszont a külső halót lefotózni, melyet igazán kontrasztosan csak keskenysáv szűrőkkel lehetséges - LINK - . A halók végül is meglettek, bár kevés összexpó-időt szántam erre. Ezzel a képpel kapcsolatban is van kellemes emlékem, a Földgömb magazinba került, az aktuális témával, a planetáris ködökkel kapcsolatos írás mellé. Mostani szemmel pedig, hááát, nem szépen dolgoztam ki finoman szólva.

Térjünk vissza az időrend mostani pontjára. Fenti főkép kidolgozásánál volt tehát némi tapasztalatom, tudtam mit és hogyan akarok megmutatni. Aki már dolgozott efféle keskenysáv képekkel, melyeken a mérleg egyik oldalán az M27 kifejezetten fényes felületi fényességű középső, fő része áll, másikon pedig egy nagyon halvány külső rész, az tudja, hogy ezt így egyben megmutatni, egyben kidolgozni, kigörbézni nem lehet. Sajnos a középső fényes részt vissza kell fogni úgy, hogy éles átmenettel ne szakadjon el az elég éles átmenettel hozzá tartozó halótól. Van erre több módszer, próbáltam HDR-el is, de nagyon erős, erőltetett lett a köztes eredmény, gyorsan meg is kapta a visszavonást. Lehetett volna áttűnés módszert használni, de PhotoShop-ban vannak ahhoz csak leírások (Orion köddel kapcsolatban), az a szoftver viszont nekem nem erősségem. Végül is maradt a maszkolt kihúzás. Ez kicsit ront az intenzitás különbségeken, nem azt láttam amit szerettem volna, de a szkript paramétereinek pontos - és logikus - beállításai után már egészen használható eredményt kaptam. Első gondlatom - a második is - az volt, hogy meghagyom a fényesség intenzitásokat, hagyom fehérre, vagy közel fehérre égni a fényes belső részt. Volt már ilyen megoldásom, a Gyűrűs köd külső halóit vadászva - LINK - de anno a visszajelzések fotós kollégáktól és laikusok felől is az volt, hogy - mondjuk úgy - hiányzik a közepe. Nézzük milyen lenne, ha az intenzitásokat maszkolt kihúzással nem venném le. Nem vittem végig közel sem ezt a processzt, csak skicckép a következő.

A csillagok esetében viszont nem igaz az, hogy emissziós vonalakból állna szinte csak bármelyik is, legalábbis közel sem Ha-OIII vonalakon fotózhatókból csak. Amikor régebben készítettem bikolor képeket fenti eljárással, igyekeztem hangsúlyozni, hogy a csillagmező színe abszolút nem valós, úgy gondoltam, nem csak árnyalatokban, hanem alapszínben sem. Utánanézhettem volna ennek mondjuk egyszerűen más képeket összevetve eddig is, de sajáton most akkor kiszúrtam. Szoktuk néha az efféle hamiszsínes, bikolor képek mellé odatenni, hogy RGB-látvány szerű színekben dolgoztuk ki. Ebben talán - most jöttem rá - tényleg lehet valami, eddig erre csak legyintettem. A fenti keverési metódust használva azt kell lássam, lehet mégis van ebben valami, nagyságrendileg talán lehet RGB-szerűnek mondani egy ilyen kompozit, alapvetően hamisszínes képet is. Ennyi csillagnál ez már több mint véletlen egybeesés. Megvan ennek valószínúleg a Ha-OIII kapcsolatban rejlő egyszerű magyarázata, annyira nem értek viszont a csillagokban zajló események, és azok színképi összefüggéseihez, hogy ezt itt most részletesen leírjam.

Szét kell néznem a még háttérben várakozó közel 50 db kidolgozatlan fotóanyagban, efféle képek lehet még hevernek a háttértáron. értem ezt úgy, hogy anno valamiért nem tetszett, vagy nem tudtam azt kihozni belőle amit gondoltam, idővel ez egyre jobban megy. Legalábbis nekem ez a főkép fent most tetszik, elsőként csináltam RGB képről csillagcserét, elsőként láttam saját képemen olyan mélységig a Súlyzó köd külső halóját, ahogyan az tetszik, nem a zajszűrés tette oda a külső részeit... Mindemellett biztos vagyok abban, hogy jövőre az ebben a képben elmaradt felbontás miatt is, de fog még a nagy newton távcsövem szembe nézni a Messier 27-el.