-
Rengeteg érdekesség a Napon - 2017. szeptember 10.
-
2017. szeptember 12.
Valószínűleg nem vagyok vele egyedül, régóta keresgélem az ideális lucky imaging képes kamerát, saját fő célpontomhoz, minél jobb minőséget a 150-es H-alfa naptávcsövemhez. Az ASI 1600 kamerával már régóta szemezek, egyetlen dolog tartott csak vissza eddig a cserétől, az ASI 174-hez képest kisebb a pixelmérete. Mit is várunk ilyenkor? A túlmintázás miatt elmosódottabb részleteket, a kisebb pixelméret okán hosszabb expozíciós időt. Míg előbbin lehet segíteni a binneléssel, utóbbi a kamera, vagyis a szenzor saját adottságán, a kvantumhatásfokon múlik, illetve azzal ellensúlyozható.
Jött végül is hosszas mérlegelés és grafikon nézegetés után az elhatározás, csere lesz. Vasárnap lett alkalmam először a próbára. A kisebb pixelméret túlmintázás hatását képtelenség élőkép, vagy videó alapján megállapítani, így maradt az utólagos teszt lehetőség, készültek a képek binnelés nélkül, és szoftveres 2x binneléssel. A binnelésról annyit, léynegében szomszédos négy pixelt vonunk össze, vagy kiolvasáskor hardveresen, vagy kiolvasás után szoftveresen. Hatását körülbelül úgy lehet elképzelni, mintha abba gondolunk bele, milyen fényesebben is látnánk, ha négyszer akkora felületű szemünk lenne.
A kvantumhatásfok és a kiolvasási zaj szempontjából nagyon jól vizsgázott az ASI 1600 az ASI 174-hez képest. Meg kell hagyni, grafikonok ide vagy oda, rövidebb expozíciós időkkel értem el azt a fényességet, melyet anno a 174-nél megszoktam. Ebben tehát biztosan nincs a kisebb pixelmérettel probléma, a beépített Panasonic szenzor van olyan jó, mint a Sony lucky imaging kamerák nagyágyúja, az IMX174. összességében, ha még idevesszük a jóval nagyobb szenzor méretet, örülök a cserének. A nagy refraktor-Lunt60-Daystar Quark H-alfa naptávcső kombó fényútján még igazítottam kicsit a minél kisebb vinyettáció okán, az 1600-as ASI szenzorát így teljesen levilágítja a kombó naptávcső, az Quark miatt használandó 1,25 collos méret vinyettál csak a széleken.
Az ASI1600 kamerának egyetlen komoly problémája van csak, a beépített kamera üvege, és/vagy a Panasonic szenzor saját üvege komoly newton gyűrűsődést mutat a H-alfa hullámhosszon. Sajnos ezzel nem igazán lehet mit tenni, felvétel közbeni bolygatással, és precíz flat-képekkel ellensúlyozható csak ez a komoly probléma. Azóta már leszereltem a kamera saját üvegét - így sajnos bukott a mélyhűtés esélye - a szenzor saját üvegével nem boldogultam. Mintha egyre keményebb ragasztókat használnának a gyártók, hiba a melegített üveg, a ragasztó meg sem mozdul. Egyenlőre így szereltem vissza a helyére, következő alkalommal majd kiderül éles tesztnél, vajon elég volt e a kamera üvegét kiszerelni, vagy próbálkozni kell a kompromisszum mentes működés eléréséhez a szenzor saját üvegének eltávolításával.
A képen jól láthatóak a gyűrűk, melyeket belső interferencia okoz. Aki fotózott már H-alfa naptávcsővel, kisebb-nagyobb mértékben találkozott már ezzel a jelenséggel. Ezekben a naptávcsövekben lévő Fabry-Perot etalonok működésük során méginkább elősegítik ennek az interferenciának a létrejöttét. Szabadulni tőlük sajnos nem lehet, egyetlen igazi módszer van csak rá, le kell szedni a szenzor közelében minden üveget, még a szenzor saját üvegét is! Ezt megtettem az előző H-alfa naptávcső főkameránál, az ASI174-nél, el is tűntek ezek a gyűrűk. Képszéleken az 1.25 collos tartozékok okozta vinyettálás látszik. Ezt is meg fogom oldani későbbiekben, a Quark adaptereit kell átalakítani ahhoz, hogy a kamera oldalon nagyobb nyílással lehessen fotózni.
A kamera és előnyei/hátrányainak rövid bemutatása után következzenek a készült fotók. A Nap számtalan érdekes jelenséget produkált ezen a délelőttön. Nézzük sorban ezeket. Nem írom ki minden képhez, a 150/1500 refraktor-Lunt60Pt-Daystar Quark kombóval készültek a képek, 2x Televue Powermate nyújtóval.
A képen a kamera eredeti felbontásával készült videóból kivágott részlet látható. A korong nyugati oldalán lévő aktív terület, és a napfoltok igen érdekes morfológiát rajzolnak. Inverz képfeldolgozás, a folt a fényes terület.
érdekes az előző képpel összevetni a folt környékét. Egyúttal a binnelés, és a túlmintázás (oversampling) jelenségének kontra hatásait is láthatjuk. Véleményem szerint újabb részlet nem látszik a fenti képen, viszont kevesebb sem. Ez most számomra azt jelenti, hogy a kisebb pixelméretű új kamera (3.8 mikron - ASI1600 / 5.86 mikron - ASI174) még ezen a fókusztávolságon még éppen alkalmas lehet teljes méretű képek alkotására. Amennyiben apró részletek a célpont, mint például egy bonyolult szerkezetű napfolt, akkor mehet a natív felbontás, ha filamentek vagy protuberanciák, halványabb részletek a célpont, akkor a binnelést érdemes választani.
Ez a kép kb. 30 perccel később készült, mint az előző, ugyanarról a területről. Szembetűnő különbségek látszanak a két kép részletei között, leginkább a jobb oldalon felül látható aktív terület változott meg, de a bal oldali napfolt felett látszó protuberancia is jelentős ávltozáson ment keresztül.
A korong keleti oldalán megjelent egy újabb napfolt, aktív terület. A kép alsó részén látható. Ezen a képen halványan, de a következő képen markánsabban fog látszódni az a protuberancia páros, melynek talán elszabaduló tagja éppen ebből az aktív régióból távozott.
Az AR12678 és az AR12677 aktív területeken a kromoszférán nem igazán látszanak át a napfoltok, cserébe finom morfológia látható felettük.
Ez idő tájt a Napon látható legnagyobb filamentek.
Ritkán láthattunk mostanában a korong ívén ilyen hosszan elnyúló protuberancia sokaságot...
Nem is tudom, láttam e valaha ilyen magasra törő fényesebb protuberanciát, mióta Napot észlelek. Az észlelés sorozat előtt kivételesen nem néztem meg a Gong H-alfa képeit, ennek a megpillantása így teljesen váratlan pillanat volt. Igazából a halványabbak közé sorolnám, de fényessége nem igazán csökkent a magasságával, ahogyan az expóidőt emeltem magasabbra, úgy virgázott ki egyre jobban a szépsége.
