van den Bergh 1

A kép jobb alsó sarkában a Cassiopeia csillagkép egyik fő fényes csillaga, a Caph látható. A vdB1 nem olyan halvány köd, hogy az egyébként csak 58 fényévre lévő Caph ragyogása elnyomja. Fotós szempontból azért mindig kihívás az optikai rendszernek egy ilyen fényes csillag fénye, főként ha az nem középen van, hanem valamely oldalon. Szerencsére ez az akkori optikai szettem nem volt erre az erős fényre érzékeny, úgy értem, nem jelentkezett semmi tükröződés a kép más oldalain, a csillag halója pedig a széli leképezés miatt nem torzult.

Mivel ezt a weboldalamat saját észlelési naplómnak tartom és úgy is kezelem, pár személyesebb gondolat, melynek semmi köze a vdB1-hez, ehhez a fotóhoz, de mégis ennek kapcsán tapasztaltam meg dolgokat. Ezt a képet még december végén, a fájlok tanúsága szerint 29-én fejeztem be. Maga az alapanyag is régi, fent olvasható, még 2015-ben készült. Valahogy ennél a képnél a feldolgozás után megálltam. Nagyon sok alapanyag van még a háttértárakon, tehát abból nincs hiány. Ez alatt a több mint három hónap alatt rámjött a hobbista lustaság? Az amatőr asztrofotózásban nem tudom létezik e ilyen, ez egy olyan hobbi, melyben aki űzi, maximálisan el tud merülni, nem lustálkodni. Rámült viszont egy olyan érzés, hogy maguk a képek egyáltalán nem fontosak. Az elmúlt három hónap alatt is ott volt a gondolataimban a hobbi szépsége, a lehetséges optikai változtatások sora, a lefotózandó, digitálisan észlelendő objektumok sora. De valahogy maga a képi alkotás felé az igényem nullára csökkent. 2016. óta gyűlt fel elég szép számmal digitális nyersképeim sorozata. Ez jelenleg körülbelül 50 kidolgozatlan, képpé még nem tett anyagot jelent. Valahol ekkor kezdtem azon kapni magam, hogy nem a színes és mélyre húzott végeredmény az ami tetszik, hanem azok a nyers képek, melyeket ott a nyitott tető és a távcső alatt látok a monitoron. Melyek még közel sem hasonlítanak mélységben a végleges eredményekhez. De azokhoz a képekhez nem tartozott más, csak az éjszaka csendje, az igazi alkotás izgalma és öröme. (azt most ne is tárgyaljuk, hogy az optikák körüli szerelés, átalakítások, távcsőgyártás mennyire a fő örömforrás számomra ebben a hobbiban) Ami még ilyenkor szűk kört érintve zajlik az éjszakában, az az amatőrcsillagász távoli kollégákkal sms-es vagy telefonos beszélgetés. Nevezhetjük talán amatőr asztrofotósnak is ezt a szűk kört, elvégre miről is beszélünk ilyenkor? Ki mit fotóz, miféle tapasztalatokkal, mit várunk el majd végleges képben, no meg folyik a radar felhőképek nézegetése, a hobbista kollégák információt cserélnek légköri állapotról, vagy éppen egy nagy felhő haladásáról. Egy kidolgozott képpel kapcsolatban teljesen más élményeket kap a készítő. Az már eltávolodik élményben és időben is attól a bizonyos készítés éjszakájától. A kidolgozott képről, a szépképről lájkokban kapunk visszajelzést, aprópa szedve egyes hibákról, vagy szépségekről stb. Ez a fajta visszajelzés pillanatnyi, és évről évre egyre gyorsabban megy el ez a pillanat. Elég a FB-on egy gyors lájkot nyomni, elég fórumokon egy rövid gratulálás, elmarad egyre inkább az a fajta oda-vissza szakmai beszélgetés, mely egy kissé még lassab világban, mondjuk öt-tíz évvel ezelőtt jellemezte a galériákat. Sokunk számára az hiányzik. Soha nem lesz már ebben a hobbiban sem meg az a lassabb tempó, tehát nem ezen kell keseregni, a gyorsabb lájkos lehetőségekből kell többet kihozni. Többet, hogy élvezni tudjuk, és ne csak elmenjen az a pillanat, a tetszés vagy vélemény, vagy bármi, csak egy értesítésből álljon.

Lehet ezzel a feladattal nem tudtam én mit kezdeni az elmúlt évben, ez a több mint három hónapos szépkép publikálási folyamat hiánya pedig a restart folyamathoz elég volt. Legalább maradt egy halom anyag kidolgozatlanul, és lehet folyamatosan ontani a rosszabb vagy jobb fotókat. Az hogy rosszabb vagy jobb, talán mostmár abszolút nem is izgat. A saját mércém inkább átállt a korrekt képre, mely jelentése eléggé triviális, korrekt leképezés, legkevesebb digitális flikkflakk. Az utolsó három hónapban nagyon távolról, és kevés kommenttel néztem a virtuális hobbista asztrofotós történéseket. Nem kellett hozzá nagy erőfeszítés, csak több szempontból elvonulni a közösség szeme elől. Elmondtuk és elmondjuk sokszor a sztenderd mondatot, magunknak fotózunk elsősorban. Ha ez mellé nincs jelen a görcsös elvárásoknak megfelelés, akkor ez így is lesz. Bebizonyosodott egy elmúlt időszakban a közösségben, hogy az amatőr asztrofotósokat nem érti meg a sokkal nagyobb amatőrcsillagász közösség ( a hivatásosról már nem is beszéljünk), nem egy pipískedő színeskedő csoport a miénk, ki-ki más dolgokat állít sorrendbe, de összességében ugyanazokat a jeleneteket szeretjük mi fotósok egy éjszakai munkától kezdődően a monitor előtt gubbadáson át a képeink megosztásáig.

Szegény vdB1... Mostmár teljesen elkanyarodtunk onnét. Mi lesz így magával a képpel??? Ide tehetnék egy nagyon nagy szmájlit, de ugyebár komoly webhelyen azt sem illik... Tehát a szmájli elmarad, van helyette vdB1, aminek sokkal több szépsége és talán értelme is van. Viccesen írom most ezt, de kíváncsi leszek magamra, vajon ezzel a képpel annak a fent emltett bizonyos restart folyamatnak vége lesz e. Emlékszem az ég alól a távcső árnyéka alatt egy bizonyos Fossil Footprint nevű objektumra nyersképről, lehet inkább azt kellene képpé kidolgozni............ Restart