• Ferrero 6 planetáris köd

  • 2019. június 8.

  • Nem egy friss kép, tavaly október óta kissé másfelé alakult a szabadidőm kihasználása, de azt hiszem tegnapi nappal, mely végre újra fotózással telt, új hobbi-erőre sikerült kapnom. Ez volt sorban az utolsó rögzített alapanyagom, eleve egy nagyon érdekes téma, de akkor a készítés éjszakáján a nyers képeket nézve elég volt meglátnom, hogy "valami sejlik" a planetáris ködből a képen, biztos lehettem tehát abban, hogy az összegzett képeken nem csak sejteni lehet majd a morfológiát, hanem ahogyan azt kell, rendesen ki sikerült exponálnom. A rendesen kiexponálás persze soha nem létezik, eltölthettem volna erre az objektumra akár többtíz óra távcsőidőt is, de az effajta "hosszúvadászat" nem az én stílusom. Illetve van amire szívesen használok el több éjszakányi távcsőidőt, legutóbbi volt hajól emlékszem a gravitásciós lencsézett galaxis fotózása. Még szerencse hogy a hobbiban mi választhatjuk meg a feltételeket, határidőket, határozhatjuk meg a célokat... 

  • Gulyás Krisztíán amatőrtársunk hívta fel a figyelmemet egy rögtönzött levélben erre a planetáris ködre, nagyon jól sejtheti ezek szerint mi az ami engem érdekel a hobbista asztrofotózásban, hogyan választok célobjektumokat. A Ferrero 6 (Fe 6 - PN G129.6 +03.4) egy frissen felfedezett planetáris ködnek számít, 2013. novemberében talált rá égboltfelmérő felvételeken egy francia amatőrcsillagász, Laurent Ferrero. 

  • Ferrero 6 - Ha-OIII bikolor kép RGB csillagmezővel
    Cassiopeia
    Látszó méret:3.5 ívperc
    Optika:458/1900 asztrográf
    Kamera:Atik 11000 mono CCD
    Szűrők:Baader R.G.B,Ha,OIII
    Expóidő:3.6 óra
    Egyéb eszközök:Fornax100-MC3, 2.5 TS Wynne, Starlight Xpress SXV-AO-LF, Atik EFW-3, Lodestar X2, OAG
    Készült:2018-10-30
    Helyszín:Kiskunfélegyháza

  • A kép 5-5db 3 perces R-G-B, 10db 10 perces H-alfa, és 7db 10 perces OIII szűrős képekből készült. A Ferrero 6 igen halvány planetáris köd, felületének nagy része láthatatlan egy-egy keskenysáv szűrős felvételen is. Ezeken a planetáris ködnek inkább csak a külső pereme sejlik, megtalálása és látómezőben pozícionálása csakis csillagmező alapján lehetséges. 

  • Ferrero 6 központi csillaga

  • A planetáris köd intenzív kék színű központi csillagát jelöli a kép. Kivágott, nagyított részlet fenti főképből. Nem ismerem, nem olvastam még mélyebben a planetáris ködök központi csillagának színképeiről, de úgy gondolom, hogy ez a szín egy erős oxigén ionozációt takarhat, a régebben még vörös óriás központi csillag ontja magából ezt a hidrogénnel együtt. 

  • Az RGB anyagom mind egyedi mind összexpót tekintve nagyon gyenge, összesen csatornánként negyed órányi távcsőidő, érdekelt, hogy látszik e valami is a planetáris ködből. Nem mellékesen a fenti fő képhez egy kalibrált, jó fehéregyensúyú csillagmezőt is illesztenem kellett. 

  • Ferrero 6 - RGB kép
    Expóidő:45 perc

  • Ezen a képen nyoma sincs a Ferreo 6-nak, valami nagyon jó fantázia kell ahhoz, hogy a kép közepe táján jobb oldalon látszó fényesebb csillag mellett felfedezzünk valami derengést, mely talán egybevág a planetáris köd legfényesebb régiójával. 

  • A bejegyzés írása közben jutott az eszembe, hogy vajon 6 évvel ezelőtt hogyan lehetett egyáltalán észrevenni az égboltfelmérő képein ezt a halvány derengést. SkySafari programban megkerestem koordináták alapján ezt az égterületet - a Ferrero 6-ot még nem jelöli csillagtérkép - és kimentettem a DSS képet, hogy illesztés és skálázás után összevessem a sajátjaimmal. 

  • Érdemes teljes méretben nézni (jobb alsó ikon)

  • Valahogy talán így tartozhatnak egymás mellé és alá a különféle saját készítésű képek és az égboltfelmérő automata képei. A DSS képen is csak sejlik a jobb oldali csillag (SAO 12045) mellett a planetáris köd legfényesebb részlete, talán nem sokkal jobban fényességben, mint a saját alig mélyen exponált RGB képemen. Ami viszont felettébb érdekes, és meg is mosolyogtam, hogy ha a lementett DSS képet kihúzom, akkor ott van rajta a Ferrero 6! Persze nem telejs pompájában, és zajtengerben, szinte az a felületi fényesség, melyet a bal oldali fényesebb csillag legkülső halója mutat, de akkor is meglepőnek tartom, elvégre kontinuumban, jobban mondva a látható spektrumban fotózták az automaták. 

Vissza