• A kromoszféra mélységei

  • 2021. április 25.
  • AR12818
    Optika:150/1500 Diverse refraktor
    Kamera:ASI174MM átalakított
    Szűrők:Baader ERF, Lunt60PT, Daystar Quark Ha
    Egyéb eszközök:Stabi2Proto, Lunt LSPC-1, Televue Powermate 2x
    Készült:2021.04.24. 07:33-07:43 UT
    Helyszín:Kiskunfélegyháza
  • Nem volt előre tervezett, hogy ismét egy kromoszféra utazós sorozatot készítsek, de amikor a különféle beállításokat próbálgattam a 12818 számú aktív régió fotózásnál, feltűnt, hogy az egyik napfoltban fényesedik egy apró fler. Hangoltam a Lunt külső egységének segítségével a szűrőrendszer középhullámhosszán, ekkor láttam meg, hogy a kromoszféra mágneses felhői alatt Ellerman bombák, apró flerek nyomai látszanak. Ez motivált egyből két sorozat kép készítést, az egyik ez, amikor is a kromoszféra fotoszféra feletti különböző magasságokban lévő morfológiát lehet tanulmányozni viszonylag kis idő alatt készítve az egyes alfotókat, másrészt egy nagyobb lélegzetvételű sorozat is készült, melynek célja az Ellerman bombák keletkezésének és elmúlásának a megmutatása. Utóbbi nem tudom hogy sikerült e, még az egyes képek kidolgozásának unalmas folyamatai mennek. 

  • Az animácói kezdetén a kromoszféra legfelső rétegei láthatóak, majd haladunk a mélyebb rétegeibe. A kromoszféra változó vastagságú, 500-3000km közötti. Amikor például napfóliával, vagy Herschel prizmával fotózzuk vagy nélzzük a Napot, a kromoszférát nem látjuk, átlátunk rajta, a fényes fotoszférát észlelhetjük. A minél kisebb áteresztési szélességű Hidrogén-alfa szűrők alkalmasak arra, hogy a kromoszféra morfológiáját feltárják. Ezeket nevezi a szokás H-alfa naptávcsöveknek. Ezeknek a távcsöveknek a fotón vagy okkuláron keresztül mutatott képe annál jobb, minél jobban sikerül a középhullámhosszt eltalálni a változtatható interferenciaszűrőkkel, minél inkább sikerül a fotoszféra fényességét elnyomni. 

  • A naptávcsövemben két H-alfa etalon van, a megfelelő középhullámhossz beállításához az egyik fix értéken van, a másik áteresztését kell beállítanom. Hosszas elemzés volt annó, de meglett a Quark szűrőn az a beállítás, mellyel a Lunt etalonja a kívánt középhullámhosszon használható, és a fotoszféra fényessége legkevésbé zavarja a kromoszféra észlelését. A kromoszféra egyes rétegeinek eléréséhez a Lunt etalont tudom külső egységgel, egy kis légkompresszorral (LSPC-1), pontos nyomásmérővel állítani. Ez egyrészt a jó középhullámhossz elérésének ismételhetősége miatt is alapvető. Jó középhullámhossz alatt értem azt, hogy a kromoszférát a legvastagabbnak lássuk úgy, hogy a fotoszféra fényessége legkevésbé jöjjön át rajta. 

  • Az animáción nagyon sok érdekes dolgot megfigyelhetünk. A filamentek látszó hossza is változik, de sűrűség változása is megfigyelhető egyes rétegekben. Ahogyan a kromoszféra metszetekben járunk, látható, hogy a filamentek talpazata vékony, a mégneses mező kisebb területből ered, és magasabb rétegben terül szét úgymond. Amikor ezeket oldalról látjuk, protuberanciák, sokszor látható is ez a jelenség. A két napfolt körüli pontszerű felfénylések az Ellerman bombák, rövid ideig léteznek, afféle mikro-flerek. Jellemző rájuk, hogy a kromoszféra tetejéig ritkábban érnek fel, pontosan azért látszanak inkább az alsó rétegben. 

    Amit még nagyon érdekesnek tartok, főként a bal oldali napfolt felett látszik, a foltot részben betakarják a kromoszféra felső rétegein lévő apróbb filament szálak. Az első kockán még mérete kb. felének látszik a fotoszférához közelihez képest. Sokszor tapasztaltam már, hogy fotoszféra, vagy mondjuk úgy vizuális tartományban készített fényképhez képest H-alfa szűrővel szinte nem is találom meg a foltot az aktív területen belül. Nem csináltam még ilyen összehasonlítást, de most értem meg - ha jól értem - a mágneses erővonalak hajtotta filament szálak mélyen a foltok feletti terület fölé nyúlhatnak, kitakarva azokat. 

Vissza