Androméda galaxis és magvidéke

Nézegetve a csillagtérképet, ismét bevillant, hogy miért is ne fotóznám meg ismét az Androméda galaxis magvidékét. RC-vel már annó ettől is rosszabb – keményen ködös – égen ugyan foglalkoztam vele. De az az anyag azért közel sem volt igazi, illetve már azon fotók feldolgozása közben elterveztem, hogy egyszer még H-alfa szűrővel is fogom a magvidéket fotózni. Az efféle fényes objektumok vagy fényesebb régiók úgy gondolom, hogy kompromisszum mentesen fotózhatók világosabb, holdfényes éjszakákon is, mivel kellő mennyiségű fotont lehet begyűjteni akár a fényesebb galaxismagokról, akár halmazokról, kettősökről, stb. Ami az expóidőt illeti, első körben meg kellett az ideális hosszt határozni ahhoz, hogy a lehető leghosszabban exponáljak, de a galaxis fényes magja egyértelműen ne égjen be. Köszönhetően a CCD hatalmas dinamikájának, a 6 perces expókon a mag legfényesebb része még nem érte el a telítettséget, 40.000 ADU értékkel (a max érték 65.000 ADU, afféle fényesség értékként is fel lehet fogni, megfelel a Photoshop hisztogram skálájának 255 értékének). H-alfa szűrővel a mag telítettségéhez kb. 10-szer annyi expóidőre van szükség az Androméda magján mint a színszűrőkkel, rövidebb expók arányai alapján tapasztaltam. 20 perces H-alfa felvételeket terveztem készíteni, ezen arányok alapján ezek bőven jók is lettek. Az RGB képek elkészülte után a fókuszáláskor már megérkeztek a vastag felhők, így a keskenysávú felvételeket csak másnap tudtam elkészíteni. A HDR maszkolás az előző fotónál sem igazán tetszett, igy inkább azt választottam, hogy egyre kevésbé kihúzott képeken (jobb oldalon) mutatom be inkább a magvidéket, egyre mélyebbre és közelebb ‘ásva a képen’. A kisképek Luminance rétege a jobb FWHM miatt a H-alfa szűrős képek, így szebben élesíthetőek (FWHM: félérték-szélesség pl. csillagon, minél kisebb, annál jobban különülnek el a részletek, annál ‘mély-részletesebb’ a fotó). A jobb oldali 3db részlet-képek kétszeres nagyításban mutatják a csillagkeletkezési régiókat (ha már Ha is van a képben, ezt gondoltam kiemelni elsősorban). A fő képet meghagytam teljes felbontásban, sajnáltam a sok részletet a kicsinyítés miatt veszendőbe menni. így jobban látszik a számtalan porfelhő, csillaghalmaz (sűrűsödő kékes részek), és csillagkeletkezési régiók (vörös csomók). A képek ún. (Ha-R)GB eljárással készültek, a szintetikus vörös csatorna egyfajta blendézéssel készül az R és a H-alfa szűrős képekből. Első körben az R és a Ha szűrők sávszélességével súlyozottan az R képből ki kell vonni a Ha képet (1.07R-0.07Ha), majd az eredeti R-t és a szintetikus Ha képet tetsző arányban (itt 0,6R+0,4Ha’) kell összeadni. Ezen túl persze sokféle módja van az összedolgozásnak, fotografikus módszerek is.