-
Purgathofer-Weinberger 1 (PuWe-1)
-
2015. február 07.
- PuWe-1LynxLátszó méret:átm. 20 ívpercOptika:300/1200 Orion Optics asztrográfKamera:StarLight Xpress SX-814 és SXVR-H16 mono CCD-kSzűrők:Baader Ha, OIIIExpóidő:12,7 óraEgyéb eszközök:Fornax100, StarLight Lodestar X2 guide kamera, Paracorr 2, ASA 0,73x korrektor, Atik EFW-2Készült:2015-02-07Helyszín:Kiskunfélegyháza
Három éjszaka anyaga a kép: 2014.12.23., 2015.02.07.,2015.02.12. 40 perces 2x binnelt felvételek készültek, összesen 19db. H-alfa: 9,3 óra, OIII: 3,3 óra. Nagyon halvány objektum, régebben feltöltött H-alfa mono képem befejezése ez az észlelés. Annak elkészülte után elhatároztam, hogy erről az objektumról még nem fogok odébb állni.
Titkon reménykedtem benne, hogy a külső halókból is sikerül valamit elcsípi ezzel a pixelfelbontással. Weben erről az objektumról egyedül J-P Metsavainio-nak létezik halós mélységig kiexponált képe ( http://astroanarchy.blogspot.hu/2011/03/puwe1-planetary-nebula-project.html ). Ahhoz a képhez hasonlóan nem sikerült a halót fényesen megörökíteni, de ebben a felbontásban magam részéről így is teljesen meg vagyok elégedve vele. Lényeg, sejthetőek a struktúrák a korongtól kifelé is. A planetárisban uralkodó a H-alfa, fényesen a korongon és azon belül látszik. Az OIII ezzel szemben a korongban is igen halvány, alig haladja meg fényessége a halóban lévő mértéket. Szerkezete úgy vélem hasonlóságot mutat a jól ismert M27 katalógusszámú Súlyzó-ködéhez, legalábbis ami a két fotózott hullámhossz tartományt illeti. Mindkét ködben az OIII minimálisan struktúrált, a részleteket a H-alfa-ban sugárzó gázionok adják. Ha az M27-et nézzük, ott is a külső halóban folytatódik a szinte teljesen homogén OIII látványa, míg a H-alfa ‘kitörésszerű tölcsérekben’ csatlakozik a fő gázburok pereméről a külső halókhoz. érdekessége a planetárisnak, hogy látszó mérete alig marad el a Telehold látszó méretétől. Tehát ha szabad szemmel látható lenne, közel hasonló méretbenlátnánk az égen tündökölni. érdekes arányok!
- Régebbi H-alfa szűrős anyagomOptika:300/1200 Orion Optics asztrográfKamera:StarLight Xpress SXVR-H16Szűrők:Baader HaExpóidő:6,7 óraEgyéb eszközök:Fornax100, Mgen, Oag, Paracorr 2, Atik EFW-2Készült:2014-12-23Helyszín:Kiskunfélegyháza
Pár forrásból öszeollóztam néhány érdekességet: A PuWe 1 egyike a legnagyobb látszó átmérőjű(és felfedezett) planetárisoknak. 1980-ban fedezték fel a POSS (Palomar égboltfelmérés) alkalmával. átmérője nem sokkal marad el a Hold látszó átmérőjénél, 20 szögperc!!! Távolságát a felfedezésének ‘newsletter’-ében 150pc (480 fényév) körülire becsülték, (Don Goldman képe alatt 3480 fényév szerepel.?). A fényessége vörösben 23,7 mag/négyzetszögmásodperc, kékben ettől is halványabb, 26,3 magnitudo/szögmásodperc. Teljes felületének fényessége 11,19 magnitudo, ami magában nem is lenne ilyesztő, ha nem lenne ekkora.
Kevés amatőr fotó készül róla, még kevesebb a jobb felbontású, jó minőségű objektívekkel, közepes APO-kkal vadásznak rá a kollégák. Az NGC1333 anyag fotózása után a Capella körül keresgéltem következő célpont után. A SkySafari program szépen jelöli a lehetséges célpontokat, így pillantottam meg egy planetárist, melynek jelére nagyítva már láttam a LM alapján, hogy nem aprósággal lesz dolgom aznap este. Ha megvan a célobjektum, utánanézek gyorsan telefonon gogli képkeresővel, hogy fotón mire is lehet számítani. Minimális képet találtam róla, de gondoltam egy hosszabb expót megérhet legalább próbából ez a szörnyeteg. Végül is a 10 perces binnelt próbán semmi nem látszott belőle, de láttam, hogy mások 20 perc körüli Ha felvételekkel egészen jól feldolgozták. A csillagmező alapján tájolva így hát elindult az első 40 perces expó 1x binning-el. Az első képet kihúzva csak sejlett valami korongféle, egy-két világosabb struktúrával, egyértelmű volt hogy a jobb jel-zaj arány miatt alap, hogy binnelve kell ezt végigfotózni.
Ezen kép kidolgozása alatt döntöttem azt, hogy későbbiekben ezt a képet egy Ha-OIII bicolor technikval "színesben" is kidolgozom. Nagy kihívás ez a közeli planetáris köd, ez nagyon tetszett benne.